2011. október 6., csütörtök

Help!

Sziasztok. Először is, ha valaki nem olvasta volna akkor hajrá!: 23. fejezet - Happy Birthday! I Hate. Na szóval azért írok, mert először is ezt nem sajnáltatásnak kell felfogni, mert nem az..

 - Teljesen össze zuhantam, egyszerűen ott vagyok, hogy mindegyik blogom bezárom és csak ezt hagyom meg és ezt folytatom és talán ezen kívül egy másik felhasználóval csinálok + 1 oldalt. Egyszerűen a másik blogjaimnál nem érzem azt, mint itt, hogy valaki is olvassa, mert semmi jelét nem látom annak. Ez van, sajnálom. Egyszerűen senki se olvass, max 1 ember..tudom azt is meg kell becsülni, de akkor is. A történetemnél mindig úgy vagyok, hogy jaj ezt tuti jó lesz, majd sokan olvasnak.. erre? szart se ért. mindegy.

Na szóval, ha jó ötletnek tartjátok akkor írjátok le komiba véleményetek, ha nem akkor is.
köszipuszi: Lainie

2011. október 1., szombat

23. fejezet - Happy Birthday! I Hate..

És yes, Sziasztok. Meghoztam az újabb fejezetet és egyben ez utolsót is vagyis nem tudom, olyan szomorúsággal telt el, hogy befejezem és arra gondoltam, hogy lehet Hailie Jade életével folytatom a történetet, ha kapok komikba jó visszajelzéseket erről akkor természetes igen írok pár fejezetet Hailie Jade szempontjából is.
Amúgy jó olvasgatást és ajánlom, hogy a fejezet előtt vagy után hallgassátok meg Adele - Someone like you dalát, mert szerintem pont ide illik.
xoxo: Lainie
és és az új oldalam, el ne felejtsétek: I'll be a star.



                                                      ***

Napjainkban..
/Hailie Jade Woodsen-Mathers/
Hogy milyen egy olyan embernek a lányának lenni, ahol a világ legtöbb pontján ismerik? A rapp királyának emlegetik? Kőkemény rapper, de még is kordában tart. Édesanyám, Hailie Woodsen pontosan mához 15 éves halt meg. Nem emlékszem rá, hiszen épp, hogy kihordott már életét is vesztette. Én csak fényképekről ismerem őt, de elmondhatom, hogy gyönyörű nő volt. Túl fiatalon vesztette életét, édesapám szavaiból tudom, hogy tiszta szívből szerették egymást. Tudom, hogy anyát már senki se pótolhatja az életében és az enyémben se. Neki azóta egy nő nem volt az életében, tudom próbált tovább lépni, de egyszerűen nem tud.
Jelenleg egy hatalmas házban élek apával, a személyzettel és Cheryl-el. Cheryl szülei nem rég haltak meg egy balesetben és egyedül maradt. Anya, így akarná: Cheryl költözzön hozzánk, így apa is így döntött.

Születésnapom napján már korán reggel iskolába igyekeztem. Nem akartam senkivel se találkozni, nem akartam, hogy bárki is felköszöntsön. Tudom, hogy sokan szeretik mikor szülinapjuk van, hiszen az csak az ő napjuk, de én soha nem éreztem így. 15 évvel ezelőtt jöttem a világra, de az volt életem legrosszabb napja is. Iskolába igyekeztem nem is gondolva semmire, csak rohantam el a házunktól és arra koncentráltam, hogy egyetlen egy ismerősbe se fussak bele. Beérve a suliba, persze szokás szerint a tekintetek mind rám szegeződtek. Már megszoktam. Nehezen, de elhitték, hogy én vagyok Eminem lánya.

Szép lassan a szekrényemhez igyekeztem, amikor a legjobb barátnőm Leila üvöltötte a nevem a folyóson és persze a nem várt mondatot.
 - Hailie Jade Woodsen-Mathers! - nézett mindenki a hang irányába. - Boldog születésnapot! - remek, bárcsak ne jöttem volna be iskolába. Ez az a mondat, amit gyűlölök, ha nekem mondanak. Persze hirtelen sokan mondogatták oda, hogy boldog születésnapot, bánatomra.
 - Muszáj volt? - mentem oda Leila-hoz. - Utálom a születésnapom. - vágtam oda neki.
 - Tudom és sajnálom is anyukád. - majd nem is törődve vele órákra siettem gyorsan.

Szerencsémre a suliban utána már nem sokan mondták a bűvös, rossz mondatot. Órák után haza siettem gyorsan, majd beérve lakásunkba apa és haverjait láttam meg a nappalinkban.
 - Szia, Hailie! - szólt Royce.
 - Sziasztok. - mosolyogtam vissza.
 - Hova tűntél reggel? Én akartalak volna elsőként felköszönteni. - közeledtek felém, mire apa szorosan megölelt és ő is kimondta az utált mondatot.
 - Köszönöm, de a szülinapom soha nem szép. - csordult le egy könny az arcomon, mire mindenki elhallgatott. Nem törődtem velük, felszaladtam a szobámba. Nem akartam társaságot, nem érdekelt, hogy szülinapom van. Egy dolgot kívántam volna a pillanatban: Had ismerjem meg anyukám! De ez lehetetlen.

Kicsit később, kicsit összeszedve magam lementem a nagy hangzavarra a kertünkbe. Kiérve az ajtón rengeteg embert pillantottam meg, akik torkuk szakadtából kiabálták egyszerre: Boldog Szülinapot! Ami még mindig nem volt boldog és nem is lesz. Vaciláltam: elrohanjak vagy jó pofizzak? Apa kedvéért jó pofiztam mindenkivel egy sort és köszönöm szóval illetem mindenkit. Az emberek között sétálgattam, amikor egy asztal tele volt ajándékokkal.Olyan lett volna, mintha édesanyám távozását ünnepeltük volna meg. Nem értettem, hogy gondolom apa miért szervezte ez az egészet. Látszik rajta, hogy ő is szarul van, de szeretné, ha végre boldog lennék, de ez megint csak lehetetlen.

Bementem a konyhába kezet mosni, de rápillantottam a bejárati ajtónkra. Kicsit gondolkodva felkaptam a kardigánom és a temetőbe igyekeztem. Egy kis buszozással viszonylag hamar meg is érkeztem. Kicsit bolyongva, de megtaláltam anya sírját. Leültem elé a földre, majd csak bámultam. Percekig csak néztem, amikor hirtelen nagy szél kerekedett. Hirtelen lábaim közé fújt valami papír darabot a szél. Kivettem, majd a papíron ez állt: Szeretlek kislányom! Légy boldog!