5. fejezet - A dal és az őszinteség

Sziasztok. Nem így terveztem, hogy ma hozom már az 5. fejezetet, de nem bírtam várni. Egyszerűen ez a kísértés, hogy 'írd meg, írd meg' ez egész nap bennem volt, így feltettem és akkor a 6. fejezet fog vasárnap érkezni. Lejjebb találtok egy videó linket, csak így tudtam belinkelni a youtube videót, máshogy nem sikerült. Kattintsatok a szövegre. 
xoxo.

                                                  ***

 - Te vele? - mutattam rájuk.
 - Megtudom magyarázni. - fogta meg Eminem a kezem.
 - Fölösleges. - elrohantam a szobámba, becsaptam az ajtót, majd lefeküdtem az ágyamra és csak sírtam és sírtam. Pár perc múlva Cher toppant be.
 - Nem kell vigasztalni, jól vagyok. - töröltem meg a szemem, majd ő becsukta az ajtót belülről.
 - Kint van. Beszélni akar veled. - mutatott az ajtó felé.
 - Elmehet nyugodtan. Csaló, mocskos rapper sztárokat nem kívánok itt látni. - Cher kiment a szobámból, majd halottam, hogy végre mind a ketten elmentek innen. Percekig csak zokogtam az ajtónak dőlve, amikor hirtelen valaki kopogott. Fogalmam se volt róla ki az, de kinyitottam az ajtót. Egy nagy rózsa csokor volt előttem és mögötte Eminem.
 - Sajnálom. Megtudom magyarázni. - nyújtotta felém a csokor virágot.
 - Már mondtam, fölösleges. - majd megfogtam a virágokat és hozzá vágtam. Mikor rápillantottam először úgy döntöttem, hogy beszéljük meg a dolgot, de mikor megfogtam a virágokat egyből beugrott előttem az a kép, ahogy ők ott smárolnak, így idegességembe hozzá vágtam. Már egész este ki se jöttem a szobámból, csak benn sírtam és sírtam amikor az egyik pillanatban elaludtam.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki az ajtómon kopog. Nagy nehezen kimásztam az ágyból egy száll bugyiba és melltartóba. Kinyitottam az ajtót, majd Michael jelent meg előttem.
 - Ó, bocsi. Felöltözök. Érezd magad kényelembe. - behívtam, majd mutattam az ágyamra. Gyorsan felhúztam a ruháim a fürdőszobába, majd kimerészkedtem Michael-hez.
 - Na mi járatba jöttél? - ültem le mellé az ágyra.
 - Tegnap mondta Cheryl, hogy mi történt. Sajnálom, de a nagymenő sztárok az már csak ilyenek. 
 - Azt hittem, hogy ő más. - folyt le egy könny az arcomon. Rám nézett, majd letörölte az arcomról épp lefolyó könnyet. A bal kezével megfogta az állam, majd a számra nézett, de én csak barna szemeit bámultam, amikor megéreztem csókja izé az ajkaimon. Dühös voltam Marshall-ra és úgy gondoltam, hogy köztünk azt hiszem ennyi volt, így úgy gondoltam, hogy talán jól cselekszem, majd én is visszacsókoltam neki. Percekig csak egymás csókját élveztük, amikor lehúzta rólam a pólót és megtörtént közöttünk a szex.
 - Sajnálom. - mondta.
 - Mit? Nem volt olyan rossz, ne azt hidd. - mosolyogtam rá.
 - Most mennem kell, majd beszélünk. - fel állt, felöltözött, majd kiviharzott a szobámból. Percekig csak ültem az ágyamon és azon gondolkoztam, hogy mit tettem. Hiszen nem csaltam meg Eminem-et, mert végül is ő csalt meg előbb, de azt hiszem jobb, ha erről nem fog tudni. Előkerestem a rendetlen szobámba a laptopon és végre felmentem egy kicsit a világ hálóra is. Megnéztem az üzeneteim és megnéztem egy sztár hír oldalt is hátha írnak valami jó kis botrányról. Mikor megnyitottam az oldalt, Eminem arca jelent meg előttem. Először azt hittem, hogy csak hallucinálok, majd frissítettem párszor és rádöbbentem, hogy tényleg ott van és nem csak a képzeletem szüleménye. Elolvastam a címet, amin ez állt: "Eminem szerelmes? Barátnőjének küldi ezt a dalt". Szemeim hatalmasra kerekedtek, nem hittem először a cikk címének, azt hittem, hogy valami butaság, de ahogy olvasgattam a cikket, rádöbbentem, hogy igaz. "Eminem ma reggel a Vozul rádióba beszélt mostani kedveséről. 'Jelenleg rossz viszonyban vagyunk, mert egy hatalmas nagy hibát követtem el, de nagy mértékben megbántam. Szeretném ezzel a dallal kiengesztelni, nem tudom mennyire romantikus, de remélem megteszi a hatását.' olvastam halkan. A cikk végén egy youtube videó volt linkelve, amin a dal volt.

Mikor a dalt hallgattam könnyeim csordultak lefele az arcomon, meg kell keresnem. Elővettem a telefonom, majd egy sms-t küldtem neki, hogy ha tud most jöjjön ide. Gyorsan rendbe szedtem magam, majd türelmesen vártam, hogy mikor csönget már. Percekig csak ültem és ültem hátha csöngetnek már, amikor végre megszólalt valaki lentről.
 - Hailie, látogató. - Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam lefele. Épp mikor a lépcsőhöz érkeztem Eminem-et pillantottam meg Emilie-vel, aki épp próbál rá nagyon nyomulni, de ő udvariasan ellöki magától. Percekig csak néztem őket, amikor végre észre vett, hogy ott állok és hatalmas nagy mosoly jelent meg az arcán. Én is hatalmas nagy mosolyt csináltam, majd futva felé vettem az irányt, miközben ő kitárta karjait én pedig szó szerint a nyakába ugrottam, majd megforgatott a levegőbe.
 - Köszönöm a dalt. - nyomtam egy puszit a szájára. Tudtam, hogy csókolózott Emilie-vel, de per pillanat nem érdekelt és bíztam benne, hogy valami elfogható magyarázata van.
 - Mi van? Azt hittem az a dal, az nekem szól. - szólt Emilie, idegesen.
 - Tévedtél. - mosolyogtam egyet, majd megfogtam Eminem kezét és kifelé vettük az irányt. Mikor kiértünk épp Michael is kinn volt.
 - Hailie! - szólt, majd ránéztem és elfordultam, mintha az előbb fenn a szobámba semmi se történt volna. Marshall-al a szokásos parkunk felé vettük újra az irányt.
 - Megtudom magyarázni a Emilie-s ügyet. - mondta, miközben leültünk egy padra.
 - Ezt már hallottam, inkább a lényeget mond.
 - Mikor oda értem hozzátok apukád még sehol se volt, így gondoltam megleplek és a szobádat kerestem, amikor belebotlottam Emilie-be, ő pedig berángatott a szobájába és lesmárolt. 
 - De te engedtél neki. 
 - Igen, egy pillanatig, de tovább nem akartam és pont akkor toppantál be. Sajnálom. - nézett lefele.
 - Felejtsük el. Kezdjük előröl az egész ismerkedést. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Nem tudom miért, de ahogy ő ezeket elmondta késztetést éreztem, hogy én is kifecsegjem mit csináltunk Michael-el.
 - Mi baj? Olyan furcsa vagy. - fogta meg a kezem.
 - Ami azt illeti, igen baj van.
 - Jól vagy? Történt valami? - térdelt le elém. Ránéztem gyönyörű kék szemeire, majd láttam benne az irántam érzett szerelmet, így zokogni kezdte.
 - Héé, mi a baj? - tettem a fejem a vállára.
 - Hatalmas hibát követtem el.
 - Azért akkora gond csak nem lehet. - amire én csak bólogattam egyet. Jelezve, hogy, de nagy gond van. - Mond már el, hát ha tudok segíteni. 
 - Elfogsz hagyni, egyedül fogok maradni. 
 - Nem hagylak el, ígérem. Akármi legyen is. - nézett mélyen a szemembe. Gyorsan a lényegre tértem, nem húztam tovább az időt.
 - Lefeküdtem Michael-el..

4. fejezet - Én is csak egy trófea vagyok?

Na sziasztok. Itt az újabb fejezet, azért hoztam ilyen gyorsan az újabb fejezetet, mert szerdán elutazok és csak vasárnap kora este jövök meg, szóval az 5. fejezet az csak vasárnap este kerül fel, ha minden jól alakul és nem leszek hulla fáradt. Addig is jó olvasgatást. 

                                                    ***

Úristen. Mit csináljak? Oda menjek? Itt maradjak? Menjek más merre? tettem fel magamnak a kérdéseket. Törtem a fejem, hogy mit csináljak miközben Cheryl mögöttem állt, de a gondolkodásra nem volt idő, ugyan is apám észre vett.
 - Hailie. Gyere ide kérlek. - intett felém.
 - Igen? - siettem oda hozzá.
 - Csak akartam, hogy köszönj Marshall-nak. - mosolygott és persze ő is csak mosolygott erre.
 - Remek. Elmentem a városba. - majd sarkon fordultam és Cher-el kifelé vettük az irányt. Mikor kiértünk az udvarra hallottuk, hogy valaki utánunk lépked, majd hirtelen megfordultunk és Eminem állt előttünk.
 - Sziasztok. - köszönt bájos mosolyával. Úgy döntöttem, még köszönni se köszönök, így egyből a tárgyra térek.
 - Miért követsz minket? - tettem karba a kezem. Épp válaszolni próbált volna, amikor Cher telefonja megcsörrent.
 - Bocsi ezt muszáj felvennem. - mutatott telefonjára, majd arrébb ment tőlünk.
 - Szóval, miért követtél minket? - kérdeztem tőle.
 - Beszélni akarok veled. - mondta, miközben Cher is megérkezett.
 - Bocsi Hailie el kell mennem. Be kell mennem felszolgálni az éttermünkbe. Majd hívlak. Sziasztok.- majd egy puszit nyomott az arcomra és sietősen távozott. Én pedig Eminemmel kettesbe maradtam.
 - Oké, beszüljünk. - majd a tegnapi park felé vettük az irányt. Leültünk egy padra, majd mély beszélgetésbe kezdtünk.
 - Szóval, miről fogunk dumálni? - kérdeztem.
 - Amit tegnap tettem, az őszinte volt. Soha nem éreztem ilyet egy lány iránt se. Mikor megcsókoltalak a fellegekben jártam, mikor nem voltál velem, csak rád gondoltam. - mondta, miközben rám nézett és hirtelen megcsókolt. Ahogy hozzám ért az egész testem beleremegett.
 - Én is ugyan ezt éreztem. - mondtam, miközben  kicsit távolodtam tőle.
 - Kedves Hailie, megtisztelne most egy randevúval? - térdelt le elém, mosolyogva. Nevettem egy hatalmasat, majd belegyeztem és elmentünk sétálni a városba.
 - Nem zavar, ha felismernek? - kérdeztem tőle kíváncsian.
 - Ha veled vagyok, nem. - én erre csak mosolyogtam, majd mikor LA utcáin császkáltunk véletlen egy zsákutcába kötöttünk ki.
 - Nagyon elfáradtam. - ültem le egy kisebb kő oszlopra. Eminem oda térdelt elém, majd percekig csak néztük egymást. Újra és újra csak elvesztem tekintetében, azokban a gyönyörű kék szemeiben. Hirtelen csak az ajkait észleltem a számon, miközben próbál megcsókolni. Nem ellenkeztem, percekig csak egymást élveztük, majd hirtelen abba hagytam és megöleltem. Ahogy hozzám ért, újra és újra megremegtem, az ő karjaiban biztonságban éreztem magam.
 - Megismételjük a randit?- súgtam a fülébe. Ő csak bólogatott, majd egy puszit nyomott a számra, amikor megszólalt a telefonja. Nem tudtam miről és kivel beszél, de gondoltam nem az én dolgom és nem is figyelek.
 - Mennem kell. - állt fel.
 - Hova? - érdeklődtem.
 - Az egyik haverom bajba került és csak én tudok segíteni, de ígérem  holnap egész nap a tiéd leszek vagy is csak 5-ig, mert utána apukáddal találkozok. - fogta meg a kezem, majd én is felálltam. Fájdalmas búcsút vettem tőle, majd haza felé vettem az irányt. Otthon megvacsoráztam, majd megfürödtem később pedig megnéztem az egyik kedvenc sorozatom következő részét, majd lefeküdtem aludni.

Másnap reggel a telefonom csörgetésére keltem.
 - Igen? - kérdeztem álmosan.
 - Felébresztettelek? - kérdezte, Marshall.
 - Félig már fenn voltam. Miért hívsz? - kérdeztem, miközben kimásztam az ágyamból.
 - Akkor készen állsz a randira?
 - Fogjuk rá. Hova menjek? Mikorra?
 - Gyere oda a parkhoz, ahova tegnap kb. 1 óra múlva és onnan meglepetés. - majd elköszöntünk egymástól és én pedig rendbe szedtem magam. Felhúztam egy térdig érő majdnem pörgős szoknyát, ami kék színű volt és egy piros spagetti pántos felsőt, majd a Converse tornacipőm. Lesiettem reggelizni, ahol a testvéreimbe és az anyjukba botlottam, szó szerint.
 - Hopp, bocsánat. - szóltam feléjük.
 - Milyen dolog az, hogy nekünk jössz 'véletlenül'? - mondta Skylar.
 - Mi van? Véletlen megbotlottam.
 - Több tiszteletet anyád felé. - mondta, Maggie.
 - Hogy kifelé? Anyám felé? Ő nem az anyám és nem is lesz az. Az én enyém sokkal jobb ember, mint ti együtt véve. - mondtam, mire ők gonoszan és gúnyosan elkezdtek nevetni. Nem tudtam mit tegyek, hadjam itt őket és nyeljem le? Nem gondolkoztam tovább, észre vettem, hogy egy nagy adag csokis tál van a mellettem lévő pulton, megfogtam majd Skylar fejére borítottam. Belevigyorogtam az arcukba, majd kifelé vettem az irányt, ezek után még az étvágyam is elment. Kint épp Michael-el találkoztam.
 - Szia. - vigyorogtam rám.
 - Ááá, Szia. Már is csodásabb a napom. Hova készülsz? - kérdezgetett.
 - Randira. Csinos leszek? - fordultam meg.
 - Persze és kivel? - mondta kicsit szomorkásan már.
 - Eminem. - mosolyogtam.
 - Azta, gratulálok. - elköszöntem tőle, majd gyorsan a park felé vettem az irányt. Hamar oda értem, majd megláttam őt és oda siettem hozzá.
 - Szia. - köszöntem és egy puszit nyomott az arcomra. Beszálltunk a kocsijába, az út ismerős volt, de fogalmam sem volt róla hova megyünk, majd pár perc utazás után megérkeztünk Cherylék gyors éttermükhöz.
 - Itt lesz a randink? - kérdeztem, miközben szálltam ki a kocsiból.
 - Nem tetszik?
 - Dehogynem, nagyon örülök neki. - majd nyomtam egy puszit az arcára. Hamar szaladt az idő, már fél 5 volt, amikor Eminemnek mennie kellett.
 - Este hívlak. - majd egy puszit nyomott a számra és sietősen kiment az étteremből. Én még ott maradtam Cheryl-el, mert 5-kor lejárt a munkaideje és utána pedig elmegyünk hozzánk.
 - Cher, 5 óra. Menjünk már. - mondtam neki, miközben levette a kötényét és végre haza felé vettük az irányt. Mikor beértünk a lakásba felszaladtunk a szobámba. Épp Emilie szobája előtt mentünk el, amikor láttuk, hogy valakivel nagyon hevesen csókolózik.
 - Emilie! - szóltam mosolyogva hangosan, mikor rápillantottam a srácra egyből eltűnt az arcomról a mosoly, hamar észleltem, hogy Eminem áll velem szembe.

3. fejezet - A szemedtől lázba jövök

Itt az újabb fejezet. Kicsit fordult már Hailie élete. Amúgy meg olvastam, hogy Amy Winehouse meghalt. Sajnálom, kiskoromban állandóan a Rehab című dalát hallgattam. Hihetetlen, hogy 27 évesen halt meg, de állítólag drog túladagolásban. Az egyik közösségi portálon (starity.hu) írták többen is, hogy utálják a drogosokat meg magának köszönheti. Őszintén mondva, soha nem drogoztam, de mivel a legnagyobb kedvencem, Eminem is majd nem életét vesztette drogban, így én nem ítélem a drogos embereket, de nem dicsőítem őket ne azt higgyétek, de milyen lenne már, hogy elítélném a szemembe az összes kokain függőt (amikor ez is csak egy betegség) közben úgy, hogy a kedvencem is az volt, de mindenesetre, NYUGODJ BÉKÉBEN, AMY! 

                                          ***

Csak másodpercekig néztük egymást, a gyönyörű kék szemei megbabonázta, egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem.
 - Mondtam, hogy nem kell segíteni. - néztem a földre, miközben pár üvegszilánk felvágta a kezemet.
 - Vérzel. - mutatott a jobb kezemre, de én csak mosolyogtam erre egyet, miközben elővett a zsebéből pár zsepit és vérző kezemhez rakta.
 - Köszi. 
 - Igazán nincs mit, amúgy Marshall vagyok. - mondta, miközben a lakás felé vettük az irányt és a fürdőszobához mentünk.
 - Hailie Woodsen. - mosolyogtam.
 - Woodsen? Nem úgy hívják a férfit, akivel üzletelni fogok? - kérdezte nagy szemekkel.
 - Matthew Woddsen, a lánya vagyok.
 - Te is? Találkoztam még kettő lányával. Szőke hajúak voltak, nagyon próbáltak rám mozdulni, de én nem ilyen vagyok. - mondta miközben már benn álltunk a fürdőbe épp a mosdókagyló előtt.
 - Igen, van két nővérem.
 - Na ez nekem fura, de te fekete hajú vagy ők meg szőkék, az meg hogyan? 
 - Úgy, hogy én ez ideig nem itt laktam és az anyánk se ugyan az. Hála Isten.
 - Ennyire nem bírod őket? - kérdezte már a miközben épp tartottunk kifelé a udvarra. Zavarban voltam, nem tudtam mit mondjam mit tegyek. Első gondolataim a szemei voltak, komolyan már nem bírtam bele nézni, teljesen megbabonáztak. A kérdésére csak ráztam a fejem, amikor épp apa tartott felénk.
 - Sajnálom Mr. Mathers, hogy a lányom feltartotta, csak tudja még fiatal. - mondta és közben Eminem-et kérlelte ki az udvarra sietősen. Fogalmam sem volt róla mi történhet oda kint, hihetetlen kíváncsi voltam. Őszintén ez az egész buli féleség nem érdekelt, de fölöttébb kíváncsi voltam Eminem-re. Percekig csak az ajtót bámultam, ahol apa és ő mentek ki, amikor valaki hátulról a nevemen szólított.
 - Hailie! - kiabált az ismeretlen női hang, majd megfordultam és Cheryl volt az. - Én elmegyek, ha nem bánod. - mutatott a kijárat felé.
 - Ne, kérlek. Menjünk el sétálni, muszáj elmesélnem valamit. - nem sokáig kellett noszogatnom. Beleegyezett majd a késő esti órában a teljes sötétségben útnak indultunk. Mikor már nagy sétában voltunk végre találtunk egy park féleséget, ahol leültünk egy padra.
 - Na mesélj mi történt amiről én nem tudok. - mondta, Cheryl.
 - Nem valami romantikus sztori, de nekem végül is az. Emlékszel amikor ott hagytalak Michael, hogy beszélgessetek?
 - Igen, jó fej srác. - bólogatott.
 - Na akkor kimentem az udvarra és elmentem inni, amikor véletlen levertem azt a nagy tálat, ami tele volt gyümölcs lével. Persze mindenki engem nézett és senki sem segített, de akkor ő oda sietett és segített rajtam. Majd elmentünk a lenti fürdőszobába, mert elvágtam a kezem és és és...nem bírok másra gondolni, a szemei megbabonáztam, az a külső, az az illat..
 - Ez mind szép és jó, de az kifelejtetted, hogy kiről van szó. - mosolygott, Cheryl.
 - De annyira helyes, azok a kék szemek.. - néztem az ég felé, majd sóhajtottam egyet.
 - Hailie! - mondta hangosan, amire én végre észbe kaptam. - És ki az a srác? Tudod nevét? 
 - Marshall Mathers. - néztem a földre.
 - De fura, pont az a neve, mint Em.. - majd hirtelen felpattant az ülő helyéből. - Jézusom. Eminem? Belezúgtál egy világsztárba?
 - Ha láttad volna, ha te lettél volna a helyembe. - sokáig ő sem fogta fel mi történt velem, de végül velem együtt örült. Majd kicsit később elváltunk egymástól és haza felé vettük az irányt. Teljes éjszakai sötétségben haza felé tartottam egy elhagyatott utcán, amikor egy autó megállt az úton mellettem.
 - Haza vigyelek? - kérdezte egy férfi, majd mikor oda fordultam észre vettem, hogy Eminem az.
 - Haza találok, köszi. - válaszoltam, de persze a szívem mélyén egyből berohantam volna a terepjárójába, de az agyam ellenkezett. Nem is figyeltem rá, amikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy becsapódik a vezető felőli ajtó és Marshall felém tart.
 - Most befogsz tuszkolni a kocsiba? - kérdeztem tőle flegmán, miközben épp előttem állt.
 - Nem, csak .. - majd mélyen a szemembe nézett és másodpercekig megint csak egymás szemeibe bámultunk. - Semmi. Elvigyelek? - törte meg a 'romantikus' hangulatot.
 - Nem kell. Már nem messze lakom. - majd sarkon fordult és próbált elmenni, amikor hirtelen akaratomon kívül megfogtam a kezét. Hirtelen az arcunk közelebb került egymáshoz. Nem tudtam mit tegyek, csak a lábam remegett és pillangók voltak a gyomromban.
 - Mi csak? - kérdeztem tőle, miközben annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy forró leheletét is éreztem az arcomon. A számat kezdte nézegetni és közben a szemeimre is pillantást tett. Hirtelen ajkai közeledni kezdtek az én ajkaim felé, amikor hirtelen megéreztem forró csókját. Nem tudtam mit tegyek, így vissza csókoltam neki, de észbe kaptam és kicsit arrébb löktem magamtól, majd ránéztem és elfutottam. Egészen hazáig meg sem álltam. Épp mikor beértem a lakásban a két fölöttébb kedves nővérem állt meg előttem.
 - Mi ez a szomorúság, Hailie? Csak nem dobott a kertész srác? - kérdezte flegmán, Emilie. Én csak rájuk néztem gyűlölködő szemmel, majd felszaladtam a szobámba.

Másnap reggel Cheryl ébresztett.
 - Hailie, kelj már fel. - szólogatott miközben járkált a szobámba. - Nem hiszem el, hogy 10 óra és még mindig alszol.
 - Fent vagyok csak ne prédikálj. - ültem fel az ágyamban, majd az álmosságtól visszadöltem. Percekig csak feküdtem az ágyba, majd éreztem, hogy Cheryl valamiket dobál a fejemre. Kinyitottam a szemem, majd észre vettem pár ruhám az.
 - Mit csináljak velük?
 - Vedd fel, megyünk várost látni.
 - Ne már. - majd megfogtam a mellettem lévő párnát és Cher felé vágtam. Nagy nehezen kicsászkálódtam az ágyból, majd rendbe szedtem magam és felhúztam a fekete felsőt, amin I Love NY felírat volt, majd magamra vettem a rószaszín csőnadrágom, pár karkötő-nyakláncot és a flipflop fekete papucsom. Lefelé tartottunk a lépcsőn, amikor megláttam, hogy a nappaliba egy ismerős arc beszélget apámmal. Sokáig bámultam a férfit, amikor felvilágosítottam magam, hogy ott Eminem áll.

2. fejezet - Az előkelő party

Meghoztam az újabb fejezetet. A cseréket és 3 véleményt is nagyon köszönöm. Külön megszeretném köszönni Dóó megjegyzéseit. Nagyon jól esnek.

                                                  ***
Felszaladtam a szobámba felkaptam a táskám, majd apától kértem egy kis pénzt. Üzletről üzletre jártam, ruhákat próbálgatta, de nagyon semmi se fogta meg a stílusom, míg a nagy nézegelődésben beültem egy gyorsétterembe, aminek Soode volt a neve. Nagyon jó hangulata és szimpatikus hely volt. Leültem egy asztalhoz, majd percekig csak bámultam a magasban lévő árlistát, hogy mit rendeljek, így végül nagy nehezen rábeszéltem magam egy banános shake-ra. 

 - Hello. Egy banános shake lesz. - mentem oda pulthoz. Majd egy lány szólalt meg a bal oldalamon. 

 - Én nem ajánlom, a banános shake egyszerűen borzalmas, az eper az a nyerő. - mosolygott rám a hosszú szőke hajú lány, majd inkább a noszogatására rendeltem egy epereset és leültünk beszélgetni.

 - Amúgy Hailie Woodsen vagyok. 

 - Elég erős keleti akcentusod van, amúgy én Cheryl Gaddass, de szólíts Cher-nek. - fogtunk meg egymás kezét nagy mosollyal a szánkon. 

 - New York-i vagyok, most költöztem ide. 

 - New York? Bolond vagy? Ott hagytad azt a csodás várost? Imádom. Főleg az Upper East Side-ot. - mondta meglepődötten, de én erre csak nagyot mosolyogtam és beleszürcsöltem a shake-be. 

 - Onnan származol? Ugye csak viccelsz? Ne már. - lepődött meg még jobban, amire csak nevettem egyet. - És miért hagytad ott a várost? 

 - Anyukámmal laktam ott, de neki egy zenész barátja van és sokszor mondta már, hogy LA milyen jó hely meg stb, de rájöttem, hogy nagyon szeretne a pasijával tartani minden féle országokba. Vagyis világot látnak és közös döntésre jutottunk, hogy ide költözöm apámhoz és a feleségéhez, bár én ebbe az egészbe kényszerűségből mentem bele. - mondtam neki, majd jobban kezdtünk megismerkedni. Pár óra csevegés után gondoltam itt az ideje haza felé venni az irányt, majd elköszöntünk egymástól és telefonszámot cseréltünk. Épp mikor egy szűkös utcán haladtam, valaki nekem jött az egyik sarkon. 

 - Héé, nem tudsz vigyázni? - üvöltöttem, majd egy csapat lesifotós rohant utána. Fogalmam se volt miért követik, talán nagy sztár vagy csak valami rosszat tett, de nem is foglalkoztam vele gyorsan haza felé vettem az irányt. Épp mikor léptem be az ajtón valaki a nevemen szólított.
 - Hailie! - szólt az ismeretlen férfi hang, majd hirtelen megfordultam és Michael állt előttem.
 - Szia. Mi újság? Dolgozgatsz? - mosolyogtam rá, miközben a jobb kezemmel a bal kezem könyökét kezdtem el csipkedni.
 - Igen, nehezen. Amúgy apukád keresett.
 - Igen? Akkor jobb lesz, ha megkeresem. - mutogattam az ajtó felé, majd elindultam megkeresni az én szeretett apám. Már az egész házat átkutattam amikor végre megtaláltam a fenti nappaliban.
 - Na végre. Michael mondta, hogy kerestél. - szóltam felé, miközben ő épp az ablakon bámult kifelé.
 - Igen. - válaszolt, de rám se nézett.
 - Valami baj van? Rosszat csináltam? - kérdezgettem.
 - Nem, csak ma lesz itt egy fontos parti itt a kertbe és szeretném, ha nem csinálnál semmi butaságot. - vágta zsebre a kezét.
 - Úgy ismersz, mintha én butaságot csinálnék? Inkább ne válaszolj. - mosolyogtam. - És hozhatok valakit?
 - Hát jobb lenne, ha...
 - Oké, köszi. - mosolyogtam egy bájosat, majd rohanóra vettem az irányt a szobám felé. Gyorsan Cheryl számát tárcsáztam.
 - Szia, Hailie vagyok. Gyorsra veszem szót, mert sietek készülődni. Szóval ma este egy buli lesz nálunk és szóval van kedved eljönni? Ne is válaszolj, tudom, hogy van. Elküldöm sms-be a címet. Szia. - csaptam le a telefont, majd gyorsan elküttem neki sms-t hol is lakom, majd elmentem megfürdeni és megmosni a hajam. Épp mikor kijöttem a fürdőből egy száll törölközőbe a két kedves testvérem pillantottam meg.
 - Nézzenek oda Hailie kipakolja magát a vendégeknek. - mondta gúnyosan, Emilie.
 - Hogy mit csinálok? Kipakolom magam? Nem, tudod csak én szoktam mosakodni. - vágtam rá, flegmán.
 - És kit hozol magaddal a bálba, a kertész srácot? - mutatott Maggie az ablak felé.
 - Neve is van és képzeljétek nem őt hozom, de nem mintha közötök lenne hozzá.
 - Tudod nekünk kísérőnk egy világsztár lesz. - vágták rá gonosz mosollyal megkakaózva.
 - Szegény gyerek és amúgy ki lesz az? - érdeklődtem.
 - Eminem. - vágták rá, majd hátra dobva szőke hajukat kivonultak a szobámból. Micsoda, ő is itt lesz? Már értem ő lesz a fontos emberke a partin, gondoltam magamban. Gyorsan átválogattam a ruhatáram, majd 2 dolog közül is választanom kellett volna, de egy külső ember segítségét kértem. Épp az ablakom alatt munkálgatott valamit Michael, amikor én szóltam neki, hogy segítenie kéne, majd ő gyorsan szaladt is felfelé.
 - Na végre. Segítened kell. Melyiket vegyem fel? A rózsaszín pánt nélküli egybe részest, vagy a fekete pántos hosszút? - mutogattam neki a ruhákat.
 - Ezért kellettem? - húzta a száját.
 - Mivel te férfiból vagy ezért kell a véleményed. - mosolyogtam.
 - Akkor a rózsaszínt. - majd egy kis szünetet tartva folytatta. - Randira mész? - érdeklődött, féltékenyen.
 - Nem, csak tudod lesz ez a parti itt és apám szerint nem tudok normálisan viselkedni és most megmutatom neki és a családocskájának, hogy engem Hailie Woodsen-t kemény fából faragták. - vágtam le a fekete ruhám, amire ő csak mosolygott. - Te is megjelensz?
 - Felszolgálás annak számít? - vakarta meg a tarkóját.
 - Annak, hát. - majd kiment a szobámból és én végre felöltözhettem. Felvettem a ruhám, majd egy alap sminket dobtam az arcomra.
 - Hailie! Látogatója érkezett. - kiabált valaki felfelé. Majd felvettem a rózsaszín Converse tornacipőm és leszaladtam.
 - Cheryl. - öleltem meg. - Nagyon szép vagy. - ő egy virág mintás egybe részes ruhába volt, és egy narancssárga magassarkúban. Felszaladtunk a szobámba, mert úgy gondoltuk jobb lesz akkor lemerészkedni, amikor már mindenki megérkezett. Kb. 1 óra telhetett el amikor már hatalmas nagy zsibongás volt, majd végül mi is lefelé vettük az irányt. Épp mikor a lépcsőn jöttünk lefele megpillantottam Michael-t.
 - Michael! Michael! - fordult meg, miközben oda rohantam hozzá. - Had mutassam be az új barátnőm, Cheryl Gaddass-t. Cheryl Michael, Michael Cheryl. - majd üdvözölték egymást, majd én kettesbe hagyva őket kifelé vettem az irányt. Körül néztem, majd megláttam, hogy Emilie és Maggie nagyon rámásztak Eminem-re, amit látni, hogy ő végképp sem viszonoz. Elindultam a gyümölcspult felé, majd kortyolgattam az üdítőm, amikor hirtelen levertem a tálat, ami persze tele volt gyümölcs lével.
 - Basszus. - mondtam hangosan, amire persze az egész tömeg felém nézett. - Mi van? Nem láttam még szerencsétlen embert? - kérdeztem mogorván és bunkón az egész tömegtől, de persze senki se segített volna véletlenül se. Mikor próbáltam valahogy össze szedni az üvegszilánkokat, valaki megszólalt mögöttem.
 - Segítsek? - kérdezte az ismeretlen.
 - Nem kell, kösz. - vágtam rá, miközben megfordultam és két gyönyörű szemmel találkoztam. Tekintetében elvesztem, gyönyörű szép kék szemei megbabonáztak, csak néztem rá percekig, amikor végre az arcára is szempillantást vettem. Teljesen leblokkoltam, amikor észleltem, hogy Eminem az. 

1. fejezet - Üdvözöljük Los Angelesben

Ebből a részből sok mindent meglehet tudni, de őszintén szerintem még nem lett valami izgalmas A következő fejezetben már ígérem, hogy lesz első találkozás, szerelem és a gonosz testvérek bosszúja. :)

                                                   ***

Hol is kezdjem? Hailie Woodsen vagyok. Eddig a pillanatig a nyüzsgős város, New York egyik tinédzsere voltam. Most minden megváltozik. Jelenleg itt ülök a New York-ból a Los Angeles-be tartó repülőgép járaton. A LAX reptéren az édesapám fog várni, akinek 'nagy menő' lemezkiadó cége van. Vele fogok ezentúl élni és a feleségével, Skylar-el, na meg persze a féltestvéreimmel. Apám soha nem élt velük együtt, vagyis egy darabig. Édesanyám teherbe esett velem, majd pár hónapig velünk élt, majd mikor megtudta, hogy 2 gyermeke is van egy gazdag nőcitől inkább őket választotta. Sokat találkoztam már vele, de még se annyit amennyit egy igazi apuka a lányával, de mit fecsérelem itt a szót, hiszen már meg is érkeztünk az angyalok városába.

Épp mikor kiértem a mozgás érzékelős ajtón magam után húzva két hatalmas nagy bőröndömet, apámat láttam meg. Mikor rám pillantott hatalmas nagy boldogság látszott az arcán, majd kitárta karjait.
 - Hailie! Örülök, hogy látlak. - mosolygott felém, majd még mindig ki voltak tárva kezei, de én csak karba tettem kezeim, egyszerűen nem vágytam az ölelésére és arra se, hogy itt éljek. Mindenem meg volt NY-ba, miért kell itt élnem? Tettem fel magamnak ez a kérdést többször is mikor már a leendő házam felé tartottunk a kocsiban. Mikor kiszálltam az autóból egy hatalmas nagy ház volt, hatalmas udvar, medence. Minden volt. Épp mikor akartam volna kiszedni a csomagtartóból a bőröndjeim valaki kikapta a kezemből.
 - Hagyd csak. Majd én. - mondta, majd egy bájos mosolyt dobott. Kicsit hátrébb léptem, majd láttam, hogy apa már tart befele a házba.
 - Amúgy, Hailie Woodsen vagyok. - nyújtottam a kezem az ismeretlen fiú felé.
 - Woodsen? Te is rokon vagy? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
 - Matthew lánya vagyok. - mosolyogtam egyet, majd zsebre tettem kezeim. - És téged, hogy hívnak? - kérdeztem miközben tartottunk befelé a nagy lakásba.
 - Michael Fandington. - válaszolt, majd mikor épp beértünk a küszöbön apa szólt felém.
 - Hailie, gyere ide. Bemutatom neked a feleségem. - ölelt át a vállamnál keresztül, amikor egy magas, szőke hajú hölgy jött lefele a lépcsőn.
 - Hailie ő itt Skylar. Skylar ő itt a lányom Hailie. - motyogta fülig érő szájjal.
 - Hello. - köszöntem rá, de annyira mű nő volt, hogy rá nézni se tudtam. Majd jött lefelé 2 kb. velem egykorú lány is.
 - Lányok, gyertek ide. - intett feléjük az anyjuk.
 - Maggie és Emilie ő itt a lányom Hailie. Hailie ő itt a féltestvéreid Maggie és Emilie. - mutatott be minket egymásnak apa, majd ők úgy mértek engem végig mint egy cselédet, hihetetlen lenézőek voltak velem szemben.
 - Egy kérdés. Miért nem fekete hajúak? Jobban bírnám, ha a 'testvéreim' feketék lennének. - szóltam bunkón, majd vigyorogtam egyet és felszaladtam az emeletre és a hálószobám kezdtem keresgélni. Épp mikor a hosszú folyóson mentem végig valaki véletlen nekem jött.
 - Nagyon sajnálom, csak a szobám keresem. - kezdtem mentegetőzni, majd mikor felnéztem az ismeretlen vagyis ismert fiúra észleltem, hogy Michael volt az.
 - Ohh, Szia. Tudnál nekem segíteni? A szobám keresem, sehol sem találom. - Mich nagyon segítő kész volt, megmutatta a szobámba és még segített kipakolni is.
 - Amúgy te is valami rokon vagy? - mondtam neki, miközben a hajszárítóm raktam be a fürdőszobámba.
 - Nem, én a kertész vagyok, vagyis ilyen erő ember féleség. - válaszolt, de látni lehetett rajta, hogy szégyenli.
 - Rendben, amúgy megnyugtatlak én nem vagyok az elkényeztetett fajta lány. Nagy szám van, kiállok az igazamért, tudok gonosz lenni és általában mindig bunkó vagyok. Hatalmas nagy városból származom, pontosan New York-ból az Upper East Side-ról, de nem vagyok elkényeztetve, mindig arra tanított anyukám, hogy álljak ki az igazamért és legyek erős. - tört ki belőlem minden szó, amire ő csak mosolygott. Ahogy elkezdett nevetni, azon már én is nevettem, majd hirtelen a jó hangulatot két lány zavarta meg.
 - A mi városunkban általában szokás kopogni. - mondtam Maggie és Emilie-nek.
 - Nocsak, nocsak. A személyzet és az új lány, hogy összemelegedtek. Aranyos pár vagytok. - vágták rá bunkón és nagyképűen.
 - Kívül tágasabb ám. - mosolyogtam rájuk, majd mutogattam az ajtó felé. Mire ők megsértődötten kiszaladtak a szobából. Elköszöntem Michael-től, majd vacsora nélkül lefeküdtem aludni, de előtte még gyorsan lezuhanyoztam.

Másnap reggel a Nap simogatására keltem fel, ahogy épp az arcomba sütött. Hirtelen kipattantam az ágyból, majd felhúztam narancssárga csőnadrágom, piros pólóm, amin Bob Marley és Marylin Monroe voltak rajta és lila Converse tornacipőm. Gyorsan megmosakodtam, majd egy alap sminket dobtam az arcomra és végül lementem a konyhába reggelizni. Mikor beértem a konyha ajtaján a féltestvéreim szó szerint kiröhögve néztem rám, majd felpattantak a helyükről és a konyhából nyíló nagy helyiségbe mentek, ahol az étkező volt.
 - Villásreggeli? Mit játszunk mi, Gossip Girl-t? - kérdeztem nevetve, miközben leültem egy szabad helyre. Észre vettem, hogy senki se mosolyodik el a viccemen, majd valahogy magyarázkodni próbáltam.
 - Tudjátok az a sorozat. Gossip Girl? Blair? Serena? New York? A mi utcánkban szokták forgatni. - mosolyodtam el. Majd nem is foglalkozva a többiekkel nekiláttam a reggelimnek. Őszintén megmondva egyáltalán nem ízlett, de kénytelen voltam lenyelni, egyszerűen nem akartam kelteni a feszültséget. Mikor végeztem a reggelivel, úgy döntöttem, hogy ma kicsit bejárom a környéket..

Sziasztok

Sziasztok. Megnyitottam első blogom, hogy miről fog szólni, azt oldalt olvashatjátok el bővebben.Van egy hasonló oldal, majdnem ugyan úgy nézki az oldalunk. Ez teljes véletlenség. Ismerjük egymást személyesen, mert legjobb barátnők vagyuk, de fogalmunk se volt róla, hogy ugyan azon szereplőkkel csináljuk, meg a sztorit.

A fejlécet: badperfect készítette.
Az első fejezetet az este folyamán hozom is.