3. fejezet - A szemedtől lázba jövök

Itt az újabb fejezet. Kicsit fordult már Hailie élete. Amúgy meg olvastam, hogy Amy Winehouse meghalt. Sajnálom, kiskoromban állandóan a Rehab című dalát hallgattam. Hihetetlen, hogy 27 évesen halt meg, de állítólag drog túladagolásban. Az egyik közösségi portálon (starity.hu) írták többen is, hogy utálják a drogosokat meg magának köszönheti. Őszintén mondva, soha nem drogoztam, de mivel a legnagyobb kedvencem, Eminem is majd nem életét vesztette drogban, így én nem ítélem a drogos embereket, de nem dicsőítem őket ne azt higgyétek, de milyen lenne már, hogy elítélném a szemembe az összes kokain függőt (amikor ez is csak egy betegség) közben úgy, hogy a kedvencem is az volt, de mindenesetre, NYUGODJ BÉKÉBEN, AMY! 

                                          ***

Csak másodpercekig néztük egymást, a gyönyörű kék szemei megbabonázta, egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem.
 - Mondtam, hogy nem kell segíteni. - néztem a földre, miközben pár üvegszilánk felvágta a kezemet.
 - Vérzel. - mutatott a jobb kezemre, de én csak mosolyogtam erre egyet, miközben elővett a zsebéből pár zsepit és vérző kezemhez rakta.
 - Köszi. 
 - Igazán nincs mit, amúgy Marshall vagyok. - mondta, miközben a lakás felé vettük az irányt és a fürdőszobához mentünk.
 - Hailie Woodsen. - mosolyogtam.
 - Woodsen? Nem úgy hívják a férfit, akivel üzletelni fogok? - kérdezte nagy szemekkel.
 - Matthew Woddsen, a lánya vagyok.
 - Te is? Találkoztam még kettő lányával. Szőke hajúak voltak, nagyon próbáltak rám mozdulni, de én nem ilyen vagyok. - mondta miközben már benn álltunk a fürdőbe épp a mosdókagyló előtt.
 - Igen, van két nővérem.
 - Na ez nekem fura, de te fekete hajú vagy ők meg szőkék, az meg hogyan? 
 - Úgy, hogy én ez ideig nem itt laktam és az anyánk se ugyan az. Hála Isten.
 - Ennyire nem bírod őket? - kérdezte már a miközben épp tartottunk kifelé a udvarra. Zavarban voltam, nem tudtam mit mondjam mit tegyek. Első gondolataim a szemei voltak, komolyan már nem bírtam bele nézni, teljesen megbabonáztak. A kérdésére csak ráztam a fejem, amikor épp apa tartott felénk.
 - Sajnálom Mr. Mathers, hogy a lányom feltartotta, csak tudja még fiatal. - mondta és közben Eminem-et kérlelte ki az udvarra sietősen. Fogalmam sem volt róla mi történhet oda kint, hihetetlen kíváncsi voltam. Őszintén ez az egész buli féleség nem érdekelt, de fölöttébb kíváncsi voltam Eminem-re. Percekig csak az ajtót bámultam, ahol apa és ő mentek ki, amikor valaki hátulról a nevemen szólított.
 - Hailie! - kiabált az ismeretlen női hang, majd megfordultam és Cheryl volt az. - Én elmegyek, ha nem bánod. - mutatott a kijárat felé.
 - Ne, kérlek. Menjünk el sétálni, muszáj elmesélnem valamit. - nem sokáig kellett noszogatnom. Beleegyezett majd a késő esti órában a teljes sötétségben útnak indultunk. Mikor már nagy sétában voltunk végre találtunk egy park féleséget, ahol leültünk egy padra.
 - Na mesélj mi történt amiről én nem tudok. - mondta, Cheryl.
 - Nem valami romantikus sztori, de nekem végül is az. Emlékszel amikor ott hagytalak Michael, hogy beszélgessetek?
 - Igen, jó fej srác. - bólogatott.
 - Na akkor kimentem az udvarra és elmentem inni, amikor véletlen levertem azt a nagy tálat, ami tele volt gyümölcs lével. Persze mindenki engem nézett és senki sem segített, de akkor ő oda sietett és segített rajtam. Majd elmentünk a lenti fürdőszobába, mert elvágtam a kezem és és és...nem bírok másra gondolni, a szemei megbabonáztam, az a külső, az az illat..
 - Ez mind szép és jó, de az kifelejtetted, hogy kiről van szó. - mosolygott, Cheryl.
 - De annyira helyes, azok a kék szemek.. - néztem az ég felé, majd sóhajtottam egyet.
 - Hailie! - mondta hangosan, amire én végre észbe kaptam. - És ki az a srác? Tudod nevét? 
 - Marshall Mathers. - néztem a földre.
 - De fura, pont az a neve, mint Em.. - majd hirtelen felpattant az ülő helyéből. - Jézusom. Eminem? Belezúgtál egy világsztárba?
 - Ha láttad volna, ha te lettél volna a helyembe. - sokáig ő sem fogta fel mi történt velem, de végül velem együtt örült. Majd kicsit később elváltunk egymástól és haza felé vettük az irányt. Teljes éjszakai sötétségben haza felé tartottam egy elhagyatott utcán, amikor egy autó megállt az úton mellettem.
 - Haza vigyelek? - kérdezte egy férfi, majd mikor oda fordultam észre vettem, hogy Eminem az.
 - Haza találok, köszi. - válaszoltam, de persze a szívem mélyén egyből berohantam volna a terepjárójába, de az agyam ellenkezett. Nem is figyeltem rá, amikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy becsapódik a vezető felőli ajtó és Marshall felém tart.
 - Most befogsz tuszkolni a kocsiba? - kérdeztem tőle flegmán, miközben épp előttem állt.
 - Nem, csak .. - majd mélyen a szemembe nézett és másodpercekig megint csak egymás szemeibe bámultunk. - Semmi. Elvigyelek? - törte meg a 'romantikus' hangulatot.
 - Nem kell. Már nem messze lakom. - majd sarkon fordult és próbált elmenni, amikor hirtelen akaratomon kívül megfogtam a kezét. Hirtelen az arcunk közelebb került egymáshoz. Nem tudtam mit tegyek, csak a lábam remegett és pillangók voltak a gyomromban.
 - Mi csak? - kérdeztem tőle, miközben annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy forró leheletét is éreztem az arcomon. A számat kezdte nézegetni és közben a szemeimre is pillantást tett. Hirtelen ajkai közeledni kezdtek az én ajkaim felé, amikor hirtelen megéreztem forró csókját. Nem tudtam mit tegyek, így vissza csókoltam neki, de észbe kaptam és kicsit arrébb löktem magamtól, majd ránéztem és elfutottam. Egészen hazáig meg sem álltam. Épp mikor beértem a lakásban a két fölöttébb kedves nővérem állt meg előttem.
 - Mi ez a szomorúság, Hailie? Csak nem dobott a kertész srác? - kérdezte flegmán, Emilie. Én csak rájuk néztem gyűlölködő szemmel, majd felszaladtam a szobámba.

Másnap reggel Cheryl ébresztett.
 - Hailie, kelj már fel. - szólogatott miközben járkált a szobámba. - Nem hiszem el, hogy 10 óra és még mindig alszol.
 - Fent vagyok csak ne prédikálj. - ültem fel az ágyamban, majd az álmosságtól visszadöltem. Percekig csak feküdtem az ágyba, majd éreztem, hogy Cheryl valamiket dobál a fejemre. Kinyitottam a szemem, majd észre vettem pár ruhám az.
 - Mit csináljak velük?
 - Vedd fel, megyünk várost látni.
 - Ne már. - majd megfogtam a mellettem lévő párnát és Cher felé vágtam. Nagy nehezen kicsászkálódtam az ágyból, majd rendbe szedtem magam és felhúztam a fekete felsőt, amin I Love NY felírat volt, majd magamra vettem a rószaszín csőnadrágom, pár karkötő-nyakláncot és a flipflop fekete papucsom. Lefelé tartottunk a lépcsőn, amikor megláttam, hogy a nappaliba egy ismerős arc beszélget apámmal. Sokáig bámultam a férfit, amikor felvilágosítottam magam, hogy ott Eminem áll.