17. fejezet - Temetés ÷ utód

Sziasztok! Meghoztam az újabb fejezetet. Nem fogok bezárni, de mivel csütörtöktől suli így maximum csak hétvégenként tudok hozva, vagy akkor, ha beteg leszek vagy valami oknál fogva másnap nem megyek suliba. Szóval következő fejezet majd csak péntek vagy szombat este, mivel holnap a másik sztorimhoz írom a részt.
xoxo
Lainie

                              ***

Mikor megérkeztem a temetőhöz hatalmas sóhajt vettem és kiszálltam a kocsiból. Épp hallattam volna a kisebb tömeggel befele, amikor a távolban anyám és Dre-t pillantottam meg. Sietősen oda rohantam hozzájuk.
 - Anya! - öleltem meg. - Dre. - mosolyogtam. - Mit kerestek itt? 
 - Úgy gondoltam, hogy mivel én mondtam Cheryl anyukájának, hogy a férje meghalt, így helyesnek láttam, ha részvétemet nyújtom személyesen is. - nem tudtam mit mondani. Végül is örültem, hogy ott volt, hiszen akire számítanom kellett volna az sehol se volt akkor pillanat. Nem beszélgettünk tovább, szépen lassan besétáltunk a temetőbe és a helyszínre vettük az irányt.
 - És Marshall? - kérdezte út közben, Dre, mire megvontam a vállam, akkor épp anyám lépett elém és a vállaim fogta meg.
 - Összevesztetek? 
 - Talán. - próbáltam befelé menni, amire csak újra megállt előttem.
 - Mi történt? - nézett rám aggódóan.
 - Kértem, hogy jöjjön el velem, hiszen szerettem volna, ha valaki segít átvészelni ezt az időszakot, mert nekem se fényes dolog rossz kedvűnek és bezárkózottnak látnom a legjobb barátnőm és a barátom, ismeri Cheryl-t, legalább a sajnálatát nyújthatta volna, de mindegy. - majd levettem anya kezeit a vállamról és elmentem a helyszínre. A sírnál rengeteg ember állt, de én a felét nem ismertem. Cheryl édesanyját láttam a tömegben, de magát Cheryl-t sehol sem. Mögülem hatalmas hangszórókból lassú, siratós zene szólt. Ahogyan meghallottam fogalmam sincs mi vagy milyen érzés kapott el, egyből könnyeim hullattam.
 - Hailie! - szólt egy női hang mögülem. Letöröltem könnyeim, majd megfordultam.
 - Cheryl! - öleltem meg jó szorosan. - Sajnálom. - néztem lefele.
 - Én is, de amit még jobban sajnálom, hogy olyan gonosz voltam veled. Nem érdemled meg.
 - Semmi baj. - öleltem meg újra.
 - És Eminem? - kérdezősködött.
 - Majd jön, csak...mindegy. Mindjárt kezdődik a ceremónia, menjünk. - mutattam a sírhely felé.
 - Figyelmüket kérném. - szólt a fekete ruhás férfi, majd mire mindenki elhallgatott. - Köszönöm, akkor megkezdeném a rövid beszédem. - mindenki nyugisan hallgatta mit mond. Cheryl apja egész életét mondta el, míg én egész végig Cheryl kezét fogtam és közben a vállamon zokogott.
 - Szólhatnék pár szót? - szólt egy ismeretlen a tömegközül, mire elő lépett. Fogalmam sincs ki volt ő, szerintem valami közeli rokon. - Csak pár szót szeretnék mondani. - mire mindenki mélyen hallgatta bő beszédét addig hirtelen hideg szellő csapta meg a bal kezem, ahol egy férfi állt meg. Ránéztem az arca, ahol egyből tudtam, hogy Eminem az.
 - Miért jöttél? - kérdeztem tőle.
 - Miattad, miatta és mert szeretlek. - mutatott rám és Cheryl-re.
 - Aranyos vagy. - fogtam meg a kezét.

Hamar szaladt az idő. Már január van és a hónap végén szalagavató lesz, vagyis pontosítva holnap. Épp Cheryl-nél voltam, amolyan csajos délutánt csaptunk.
 - Még mindig jól meg vagytok Marshall-al? 
 - Persze, hála Isten anyám a város másik felében lakik Dre-vel, így nem zaklat minket. Amúgy holnap jössz a szalagavatómra? - mosolyogtam rá, mire hatalmas hasi fájdalom kapott el. - Ááááááááááááá. - ugrott oda mellém, Cheryl.
 - Jól vagy? - kérdezte.
 - Nem.
 - Nem női gondok lesznek? - kérdezte, miközben még jobban csak fájt a hasam.
 - Nem, most késik már 2 hete. - néztem rá ijedten.
 - Elszaladok a gyógyszertárba. - majd felkapta a táskáját és sietősen távozott. Hamar meg is érkezett a terhességi tesztel együtt. Gyorsan kikaptam a kezéből, majd bezárkóztam a fürdőszobába. Gyorsan megcsináltam, majd megnéztem. A teszt 2 vonalat jelzett, az-az terhes vagyok. Kinyitottam az ajtót majd a falnak dőltem.
 - Na! - sürgetett, Cher, majd felmutattam neki a tesztet és ő látta, hogy két csíkot jelzett. - Jézusom Hailie, te terhes vagy!
 - Halkabban. - próbáltam halkítani.
 - Egyáltalán Eminem az apuka? - ült le az ágyára.
 - Nem, nem ő, hanem az ufók. Ne kérdezz már hülyeséget, mással nem voltam már mióta. Michael volt az utolsó Marshall-on kívül. 
 - Jaj, de aranyos. Remélem kisfiú lesz, mert akkor majd tudja tovább vinni az apja karrierjét. - örömködött.
 - Te leszel a keresztanya az már biztos, de ne tervezzünk ennyire előre. Egyenlőre még ő se tudja, hogy jön az utód. - néztem le. - Elmegyek haza. Még kicsit fáj a hasam, lepihenek otthon. - majd felkaptam a táskám és haza felé vettem az irányt. Marshall házában senki se volt. Olyan üres volt, mint valami elhagyatott jó állapotú hely. Felballagtam a szobába, majd kicsit ledőltem az ágyra.

16. fejezet - Dr Dre, én nem megyek oda

Sziasztok! Ahogy ígértem kedd este új fejezet és itt vagyok az újabb résszel. Jó olvasgatást.
Lainie

                                   ***

- Bolond vagy? Nekem párom van. - löktem el magamtól, majd felkaptam a táskám és haza felé vettem az irányt inkább. Még szerencse, hogy hamar tudtam reagálni a csókjára és egyáltalán nem ért hozzám. Út közben azon gondolkoztam, hogy anyám pasija milyen lehet. Magas, alacsony, vékony, kövér?

Mikor beértem a lakásba épp Eminem jött lefele a lépcsőn.
 - Te már itthon? - nyomott egy puszit a számra.
 - Elmaradtak az óráim. - próbáltam kicsit füllenteni. - Anyám?
 - Azt hiszem estére főz.
 - Nagyon beakar vágódni. - mosolyogtam, majd felszaladtam a szobánkba és lepakoltam a cuccom. Kicsit ledőltem az ágyra, majd azon gondolkoztam mi lehet Cheryl-el. Nem tétováztam tovább, gyorsan a számát tárcsáztam.
 - Igen? - szólt bele.
 - Szia, Hailie vagyok. - vágtam rá. - Mi újság veled?
 - Szerinted? - azt hiszem buta kérdést tettem fel neki az előbb. Nem beszélgettünk sokat, Cher hangján hallani lehetett a "nemvágyomtársaságra" mondatot, így nem akartam húzni az idejét. Gyorsan elköszöntem tőle, majd a végén megemlítettem, hogy szerdán találkozunk a temetésen.

Épp Marshall toppant be a szobába.
 - Mit vegyek fel? - nézett rám.
 - Mit kéne felvenni? A szokásost, nem fogom anyám pasija miatt kicicomázni magam. - keltem fel az ágyról, majd a szekrényemhez vettem az irányt. Kivettem pár ruhát, amit estére fogok felhúzni, majd szépen megcsináltam a hajam, jó mondjuk csak megfésülködtem és egy alap sminket dobtam magamra.
 - Így jó leszek? - fordultam meg, Marshall előtt.
 - Csodálatos. - húzott oda magához, majd leterített az ágyra és épp a pólóm akart levetni, mire én vissza húztam.
 - Vendégünk lesz ám. - néztem rá.
 - Kit érdekelt? - csókolt meg.
 - Engem. - majd legurult rólam. - Na menjünk. - raktam a combjára a kezem, majd nagy nehezen lemásztunk a földszintre kézen fogva. Épp a konyhába tartottunk, ahol anyám jegyese már jelent volt és épp egymást csókolgatták.
Kicsit cikisen éreztük magukat, mire csak köhögtem egyet.
 - Sajnálom. - szólt anya, mire a fiúja ránk nézett, Eminem egyből a nevét szólította.
 - Dr Dre? Jézusom. Ti egy pár vagytok? - rohant oda hozzám. - Együtt dolgoztunk jó pár számon, neki köszönhetem a sikerem. - nézett rám és anyámra.
 - Akkor ti ismeritek egymást? - kérdezte anya, mire csak bólogattak.
 - Marshall, beszélhetnék veled? - próbáltam volna négyszemközt beszélni vele.
 - Persze. - vágta rá, majd kicsit eltávolodtunk tőlük.
 - Ez téged kicsit sem zavar, hogy anyám és Dr Dre?
 - Miért zavarna? Ha boldogok, akkor legyenek azok. Közénk se állnak szóval mi se álljunk közéjük. - majd egy puszit nyomott a homlokomra és ott hagyott egyedül. Nem tudom miért, de furának éreztem, hogy anyám épp pont Marshall egyik barátjával és egyben munkatársával randizik vagyis, hogy pontosítsak már össze is házasodnak. Az este aránylag jól telt, hangulatosan, de számomra kicsit kínosan. A vacsoránál anya és Dre be is jelentették, hogy 1 hónap múlva össze is házasodnak és már holnap be is költöznek Los Angeles-i lakásukra. Örültem, hogy anyám közel lesz hozzám, de valahogy még is inkább szerettem volna távol maradni tőle és Dre-től.

Másnap reggel álmosan keltem. Ma iskola lenne, de én egy szomorú temetésre megyek. Mikor felkeltem a nappaliba épp Eminem bámult maga elé a kanapén. Oda siettem hozzá, majd megpusziltam az arcán.
 - Min gondolkozol? - ültem le mellé.
 - Nem megyek. - vágta rá.
 - Hova?
 - A temetésre.
 - Mi? Nem, muszáj jönnöd. Egyedül nem bírom ki, hogy lássam ott Cheryl sírni. Különben is a legjobb barátnőm.
 - Akkor sem, sajnálom. - majd felállt és oda ment az ablakhoz, ahol bámulta a tájat.
 - A legjobb barátnőm, ennyivel tartozunk neki. - emeltem fel a hangom. - Ha kicsit is szeretnél legalább értem megtennéd. Mindegy, én elmentem készülődni. A temetésen megtalálsz. - majd felsiettem és megmosakodtam, felöltöztem. Lefelé tartottam a lépcsőn, a nappaliban Eminem épp a fotelben ült és a kezében rengeteg papír. Gondolom dalt írt épp.
 - Hihetetlen, hogy neked fontosabb a karriered, mint a saját barátnőd. - majd kirohantam a lakásból és becsaptam az ajtót. Beindítottam a fekete terepjárót és a temetésre vettem az irányt. Vezetés közben sírni kezdtem. Nem értem, miért nem tud eljönni? Vajon ennyire számítanak neki az érzéseim?

15. fejezet - Ő már halott, kiss me.

És igen itt az újabb fejezet. Jó olvasgatást. Következő fejezet minimum kb. kedd este. 

L

                                                 ***

Hirtelen a szívembe hatalmas nagy fájdalom hasított bele, nem tudtam mit mondjak, mit tegyek. 

 - Hailie! Hailie! - szólt hangosan anyám, miközben a vállam veregette. 

 - Hol van? Oda kell mennem. 

 - Srumek kórházban vannak. - válaszolt, Cher. Nem törödtem semmivel, gyorsan vissza szálltam a kocsiba, majd sietettem a sofőrt, hogy siessünk a kórházba, miközben anyám és Cheryl is beszállt. Nem is gondoltam volna, de hamar megérkezünk a helyszínre. Meg se várva a többieket siettem befelé. Hirtelen egy kórterem előtt Royce-t pillantottam meg. 

 - Hol van? 

 - Ki? - nézett rám értetlenül, mintha semmi se történt volna. 

 - Marshall, ki más? Lezuhant a gép nem? 

 - De, de ő nem ült rajta. - próbált meg elmenni, miközben én elé álltam.

 - Mi? Várj, ezt nem értem. 

 - Majd ő elmagyarázza. - mutatott a háta mögé, ahol Eminem jelent meg. Nem is foglalkozva semmivel, oda siettem hozzá és szorosan megöleltem. 

 - A frászt hoztad rám. - néztem rá. 

 - Ha most rajta ülnék a gépen, már nem itt beszélgetnénk. 

 - De nem ültél rajta. 

 - De Cheryl apja igen. 

 - Hol van? Egyáltalán épségben van? - szólalt meg Cher mögöttem aggódóan. 

 - Nagyon sajnálom, de meghalt. - Cheryl, ahogy meghallotta ezt a mondatot egyből sírni kezdett, míg már annyira sírt, hogy ez már átment remegésben. Leültettem egy székbe és szorosan magamhoz öleltem.
 - Minden rendben lesz. - próbáltam nyugtatgatni.
 - Hailie ne beszélj butaságot, semmi se lesz a régi. Az apám halott. - emelte fel a hangját. - Kérlek hagyj magamra. - törölte le a könnyeit és csak maga elé bámult. Nem akartam vele veszekedni, így oda mentem Marshall, anyám és Royce-hoz.
 - Mit csináljunk vele? - kérdeztem tőlük, miközben Cheryl felé mutattam.
 - A telefonján keresztül már hívtam az édesanyját és mondtam neki mi történt. Ide jön és elviszi haza. - mire csak bólogattam. - Hailie beszélhetnénk négyszemközt? 
 - Nincs Marshall előtt titkom szóval nyugodtan mond itt. - mire anya Royce-ra nézett. - Royce is hallhatja, nem zavar.
 - Csak mondani akartam, hogy miért jöttem ide.
 - És pedig?
 - Összeházasodunk a párommal. - akart megölelni.
 - Akit én nem ismerek. - húztam a szám.
 - 2 nap múlva jön ide, egyik este bemutathatom neked vagy akár nektek. - mutatott Marshall-ra.
 - Oké, rendben. 

Másnap reggel a telefonom sms hangjára kaptam fel a fejem, mire Eminem is fel kelt.
 - Ki az? - mondta álmosan.
 - Cheryl anyja. Szerdán lesz a temetés, vagyis 2 nap múlva. - mondtam szomorkásan. - Hova mész ma? 
 - Itthon alszom. - rakta vissza a fejét az ágyra.
 - Nekem viszont suliba kell mennem. - majd gyorsan felöltöztem és elviharoztam Marshall lakásáról, majd a suliba vettem az irányt.

 - Téged is látni? - jött oda hozzám Esmée.
 - Bocsi, hogy pénteken nem jöttem, de apám kirakott otthonról. - mentünk befele, miközben már Eleanor is csatlakozott hozzánk.
 - És most hol laksz? 
 - A barátomnál. - mosolyogtam egyet, majd siettem órára.
 - Akit ideje lenne bemutatni. - vágta rá, Ele.

Hamar ment a nap. Órák után Esmée és Eleanor társaságában kint ültünk a foci pálya szélén, amikor egy nagy fekete terepjáró autó állt meg a suli kapuja előtt. A kocsi hihetetlen ismerős volt. Valaki lehúzta az anyós ülésnél az ablakot, majd felém ordibált.
 - Hailie! Nem jössz? - hamar észbe kaptam, hogy az ismerős autóba ülő férfi Eminem az. Gyorsan odasiettem remélve, hogy Esmée és Ele nem veszik észre. Beszálltam a kocsi hátsó részére, majd haza felé vettük az irányt.
 - Nem kell értem jönni, nem vagyok kislány akit apuci haza furikázik. 
 - Sajnálom, csak több időt akarok veled tölteni.
 - Az egész életünk előttünk van. 

Másnap reggel szép lassan és halkan összekészülődtem, hogy Eminem véletlenül se ébredjen fel. Siettem az iskolába, remélve, hogy a lányok tényleg semmit se láttak tegnap.
 - Esmée! - mentem oda a szekrényéhez ahol pont állt.
 - Mi van? - válaszolt flegmán.
 - Mi történt? - értetlenkedtem.
 - Ne csinálj úgy mintha minden rendben lenne. - csapta be a szekrényét.
 - Még is mit mondtam volna? Sziasztok én vagyok Eminem barátnője? Azért nem árultam el, mert szerettem volna igazi barátokat szerezni, ha úgy állítok be, hogy én egy világsztár barátnője vagyok mindenki csak azért barátkozott volna velem, mert ismerem. Nem pedig azért, mert tényleg a társaságomra vágynak. Nem érdek barátokat akarok szerezni, hanem igazi barátokat. - nem válaszolt csak elrohant. Az órákra be se mentem inkább kiültem a tegnapi helyhez ahol voltunk
 - Szia. - köszönt mögülem Morgan.
 - Szia. - köszöntem szomorúan.
 - Mi történt? - ült le mellém.
 - Tényleg hallani akarod? - mire csak bólogatott. - Tudod mondtam, hogy van barátom.
 - Igen, emlékszem. 
 - Nem egy egyszerű ember.
 - Miért? - kérdezősködött.
 - Eminem a pasim. - nyögtem ki.
 - Az- az Eminem? A rapper? 
 - Igen, az és a barátnőim pedig rajongói és persze besértődtek amiért nem szóltam róla nekik. - néztem mélyen a szemébe, mire éreztem, hogy a feje közeledik az enyémhez és épp próbál megcsókolni...

14. fejezet - Azt hiszem kimondom: Szerencsétlen ember vagyok

Sziasztok. Tudom, tudom nem most ígértem a fejezetet, de változott a terv. Holnap délelőtt megyek BB-re és éjszaka jövök is haza és utána vásárnap lehet, hogy újra kimegyek, de csak fürdeni, de lehet estére már hulla leszek, így gondoltam hozom most a fejezetet. Következő fejezet hétfő vagy kedd este.
xoxo
Lainie

                                                 ***

 - És melyik lesz az én szobám? - kérdeztem tőle miközben felfelé tartottunk a lépcsőn.
 - Hát, ha szeretnéd együtt is lehetünk, de ha akarod külön is lehetünk, mint akik már több, mint 60 éve együtt vannak. - állt meg előttem.
 - Az első verzió valahogy jobban izgatja a fantáziám. - nyomtam egy puszit a szájára, majd a szobájához vettük az irányt.
 - Ma már nem is mész suliba? - kérdezte miközben leült az ágyra.
 - Minek? Már vége a tanításnak és per pillanat jobban örülök annak, hogy tudok hol aludni éjszaka. - ültem le mellé. - Chicago-ba mikor indulunk?
 - Holnap hajnali 5-kor. - húzta a száját.
 - Minek olyan korán? A koncert este lesz csak, nem?
 - De, de amire oda érünk és gondoltam kicsit körülnézhetnénk a városba is. - mosolygott egyet. Gyorsan szaladt az idő, a délután kirámoltuk a bőröndjeim és bepakoltunk a szekrényekbe. Már este volt amikor végre leültünk vacsorázni, majd elmentünk fürdeni és korán le is feküdtünk, hiszen holnap hajnalban indulás Chicago-ba.

Hajnali 4 és Marshall telefonja csörög.
 - Kapcsold már le. - raktam a fejemre a párnát.
 - Készülődj, indulnunk kell, majd alszol a kocsiban. - pattant ki az ágyból.
 - Kocsival megyünk? - kaptam fel a fejem. Hamar kiszálltam az ágyból, majd a fürdőhöz vettem az irányt. Kómásan megmosakodtam, majd felöltöztem. Gyorsan kisminkeltem magam, majd pontosan 5 órára kész is lettem.
 - Indulhatunk! - szóltam Marshall-nak az előtérből.
 - Milyen szexi vagy. - mért végig a szemével.
 - Inkább induljunk. - mentem az ajtó felé, majd a kocsijához, ahol 2 igen csak nagydarab férfi várt minket.
 - Szia, Ryan vagyok, de csak szólíts Royce-nak. - mutatkozott be az egyik, míg a másik meg sem szólalt csak beült a vezető üléshez.
 - Hailie. - mosolyogtam rá, majd beültünk mi is az autóba. Az út jól telt, a nagy terepjáró autóban mi ketten a hátsó részen ültünk, míg a sofőr és Royce elől. Délután 1 óra körül járhatott az idő, amikor egy fáradtság kapott el, így Marshall karjaiban elaludtam.

Este 7 óra volt, amikor végre megérkeztünk a koncert helyszínére. Remek idő pontban érkeztünk, hiszen 8-kor kezdődik is a nagyszabású koncert, amin Bruno Mars és Skylar Grey is részt vett. Fél 9 körül én a színfalak mögül néztem az előadást, amikor hirtelen a táskámban a telefonom csörrent meg. A kijelzőn az "Anya" felirat állt.
 - Igen? - szóltam bele.
 - Szia Hailie. Örülök, hogy hallom a hangod. 
 - Én is anya, de miért hívtál? 
 - Hailie holnap érkezem Los Angeles-be, most per pillanat a Chicagó-i reptéren vagyok.
 - Várj? Hol? Chicago? Én is itt vagyok, tudod mit ne is mozdulj oda megyek. - majd lecsaptam a telefont. A kétségbeesés fogott el, anyám itt van? Mit mondok neki, hogyan kerültem ide? Azt hiszem ki kell neki tálalnom. Valahogy Eminem-nek próbáltam jelezni, hogy elmegyek. Ugráltam, mint a hülye gyerek össze-vissza, valószínű aki látott kicsit bolondnak nézett. Meguntam a lehetetlen próbálkozást, így küldtem egy sms-t a telefonjára, hogy a koncert után jöjjön a reptérre.

Fogtam egy taxit, majd a repülőtér felé vettem az irányt. Fél óra utazás után végre meg is érkeztünk. Az előtérben anyám keresgéltem, amikor megláttam a hátát a nagy a tömegben, majd oda siettem.
 - Anya! - öleltük meg egymást szorosan. - Miért jöttél az Államokba?
 - Hosszú történet, inkább menjünk innen.
 - Várj, valakit meg kell várnunk, addig csak nyugodtan beszélgessünk.
 - Egyáltalán neked nem LA-ba kéne lenned apáddal?
 - De, de már nem vele élek.
 - Mi? Mióta? - ültünk le egy padra.
 - Tegnap óta. Láttam nem régen, hogy a kertész fiú, Michael rámászik Skyla-re és nem szóltam apának. Persze apa Michael-t kirúgta,de Skylar úgy állította be az egész sztorit mintha teles mértékben erőszakoskodtak volna vele, amikor hagyta magát és apa megtudta, hogy én tudtam róla, így az akarta, hogy menjek el.
 - És hol laksz most? Hol vannak a cuccaid? És miért itt vagy?
 - A barátomnál, az ő Los Angeles-i lakásán és vele jöttem ide.
 - Nézz már oda az ott Eminem, végre látok egy világsztárt. - mutatott felé, majd én csak egy erőltetett mosolyt nyomtam az arcomra. - Felénk jön. - nézett rám értetlenül.
 - Minden rendben? A koncert után egyből idesiettem. - nézett rám. - Jó napot, gondolom maga Hailie édesanyja. - fogtak egymással kezet, mire anyám arcán csak a meglepődöttséget lehetett látni.
 - Akkor te vagy az a srác akiről az előbb beszéltünk?
 - Meglehet.
 - És ti most együtt jártok? - érdeklődött anyám.
 - Azt hiszem kimondhatom hivatalosan is, hogy igen. - vágtam rá, mire csak egy puszit nyomtam az arcára. - Nem bánnád, ha anyám pár napra velünk lakna, amíg megtudom miért jött ide?
 - Persze, nyugodtan. Mindjárt indulunk vissza LA-ba és lakásba nyugodtan ellakhat, amíg szükséges. - vágta rá kedvesen. Végre haza felé vettük az irányt, de újabb 14 óra utazás állt előttünk.

Hajnali órákba lehetett, amikor Chicago és Los Angeles közti kisvárosban megálltunk. A pici városban, a repteret kerestük, mivel Eminem-nek sürgősen San Francisco-ba kellett repülnie, így ő oda, míg mi tovább mentünk autóval az angyalok városába.

Végre délután 2 fele megérkeztünk Marshall házához, amikor Cheryl a kapuban várt. Az arcán csalódás, sajnálat és mindjárt sírás látszott.
 - Cher, mi történt? - siettem oda hozzá.
 - Apám és Eminem..
 - Eminem? Mi történt? - kezdtem idegeskedni.
 - Egy gépen utaztak..
 - Mond már Cheryl! - emeltem fel a hangom.
 - Lezuhant a gépük..

13. fejezet - Az idő múlik

Sziasztok. Itt az újabb fejezet. Hazaértem a nyaralásból, amit nem neveznék nyaralásnak inkább családi összejövetelnek, de mindegy. Következő rész nem tudom mikor lesz, valószínű a jövő héten csak, mert holnap éjszaka az új blogomhoz írom meg az első fejezet és utána pedig irány Balaton a barátnőimmel, szóval max. vasárnap este tudom hozni.
Addig is jó olvasgatást.
xoxo
Lainie

                                                 ***

Nem tudtam mire vélni ezt a kis flörtöt, gyorsan elintéztem a dolgom a WC-n majd vissza siettem a lányokhoz.
 - Tudod mi az érdekes? - kérdezte, Esmée.
 - Na mit fedeztetek fel? 
 - Azt, hogy Eminem dalaiban szinte az összesben beszél egy Hailie nevű lányról, akit így meg úgy szeret. Hailie nem gyakori név, milyen vicces lenne, ha rólad beszélne. - mondta a végét nevetve. Amint meghallottam ezt a mondatot a szívem gyorsabban és gyorsabban kezdett verni, hirtelen azt hittem, hogy rájöttek, hogy kinek a kije vagyok valójában.
 - Számtalan Hailie nevű lány van még. - vágtam rá. Ők már nem is gondolkozva ezen végre alvásra vettük rá fejünket, hiszen holnap iskola.

Másnap reggel gyorsan összekészülődtünk és összepakoltunk, majd haza vettem az irányt, hogy cuccom gyorsan ledobjam. Miután végeztem a suli felé vettem az irányt. A suli kapujában, Esmée bátyjába, Morgan-be ütköztem.
 - Szia. - köszönt fülig érő mosollyal.
 - Szia. Nem is tudtam, hogy te is ide jársz. 
 - Már évek óta. Ez az utolsó évem itt. 
 - Ez... - kezdtem a mondatom, amikor Emée félbe szakított.
 - Te ismered a bátyám? - kérdezte furcsán. - Jézusom. - majd megfogta a kezem és errébb rángatott tőle. - Bolond vagy? Ne hogy kavarj vele, ő a bátyám. A suliba minden lány álma és hatalmas nagy nőcsábász. Egyszer valakit befog a szerkentyűje annak nincs futás.
 - Azért aranyos srác, de nekem van barátom. 
 - Akit szívesen bemutathatnál már. 
 - Majd talán. - mosolyogtam. Mivel egy osztályba járunk, így sietősen osztályfőnöki órára indultunk. Leültünk a helyünkre, majd az osztályfőnök nő megkezdte mondogatni valóját.
 - Lányok! Nem szeretném hosszúra húzni a szót, csak annyi bejelenteni valóm lenne, hogy ez az utolsó évetek itt, ugyanis a divattervezői szak 4 éves lett és valami okoknál fogva most fogtok leérettségizni és levizsgázni és igen most áprilisba lesz a ballagásotok. - fejezte be, de mi egyáltalán nem tudtuk, hogy sírjuk vagy nevessünk örömünkben. Órák után haza felé vettem az irányt, amikor hirtelen Morgan jelent meg előttem.
 - Szia, megint. - köszöntem.
 - Szia.
 - Elengednél? Sietek haza. - Esmée szavai után próbáltam menekülni előle.
 - Nem jössz el velem bulizni az egyik nap?
 - Figyelj, hagyjuk egymást jó? Esmée beszélt rólad és a trükkjeidről és köszönöm szépen a meghívást, de barátom van. - majd arrébb tessékelve, meg se várva mondanivalóját, hazasiettem. Otthon beérve épp a bejárati ajtón arra lettem figyelmes, hogy apám és Michael nagyon ordibálnak egymással, mire Michael hangosan felém ordibál.
 - És ő is tudott rólunk. - mutatott felém.
 - Mi van? Miről tudtam én? És van nevem. - közeledtem feléjük.
 - Hailie! Igaz ez, hogy te tudtál róla, hogy Michael ráhajtott a feleségemre?
 - Igen láttam őket egyszer, de ... 
 - Ne is folytasd! Pakolj össze kérlek és menj vissza édesanyádhoz New York-ba.
 - Most kezdtem itt az iskolát. Hogyan menjek vissza? Barátokat szereztem, minden ide köt már. Kidobod a saját lányod, a véred, a saját húsod egy nőért?
 - Ne érzelgősködj. - vágott a szavamba, Michael.
 - Fogd be a szádat. Csak, hogy tudd, Apa!, lefeküdtem még anno Michael-el és tudod ki a mostani barátom? 
 - Ki? - kérdezte fennhangon.
 - Ismerős neked az a név, hogy Marshall Bruce Mathers III? Csak nehogy véletlen ott kössek ki. - majd felrohantam a szobámba Maggie és Emilie-t fellökve, majd előhúztam hatalmas nagy bőröndjeim, majd pakolni kezdtem, miközben Marshall számát tárcsáztam.
 - Szia. - mondtam neki szipogva.
 - Baj van? Ne is mond inkább, oda sietek. - majd sietősen lecsapta a telefont, míg én pakolni kezdtem dolgaim amikor hirtelen valaki berontott a szobámba.
 - Mi a baj? - ölelt meg, Marshall. - Mi történt? Miért pakolsz? Csak ne mond, hogy itt hagysz. - megnyugtatva elmondtam neki mi történt.
 - És most kidobott, nincs hová mennem. 
 - Költözz hozzám. 
 - Nem lehet, neked sok dolgod van és ..
 - Miért nem? Legalább többet látlak és napközbe én dolgozom, míg te suliba jársz. Házvezetőnő van, szakács van. Mi itt a probléma? - nagy nehezen rávett. Megkönnyebbültem, hogy éjszaka lesz fedél a fejem felett és nem kint fogok aludni a padon. Hamar össze pakoltuk a maradék cuccok, majd a kocsija felé vettük az irányt. Lefelé mentünk a lépcsőn amikor apám, felesége és a lányaik megjelentek előttünk.
 - Szóval igaz. Kidobja a lányát egy olyan dologért, amihez semmi köze? Gratulálni tudok, ja és csak, hogy tudja a megállapodásunknak annyi. - mondta Marshall apámhoz fordulva.
 - Nem kell ezt csinálni. Ő őt választja helyettem. - mutattam apámra és Skylar-re. - Csak, hogy tudd amikor én láttam Skylar is engedte, hogy Michael rámásszon nem kellett vele erőszakoskodni, de mindegy higgyél csak az új családodnak, de engem már többet nem látsz. - vettem kifelé az irányt, amikor hirtelen megfordultam. - És csak, hogy tudd, Matthew, mert nekem többé nem vagy 'apa'. Áprilisban lesz a ballagásom és köszönöm nem kívánom, hogy megjelenjetek rajta. Felesleges. Marshall-nak vannak testőrei szívesen kidobnak majd titeket. - majd becsapva az ajtót távoztam az egykori otthonomból. Épp a teraszról tartottuk lefele, amikor Michael-be toppantunk éppen.
 - Azért hiányozni fogsz Hailie! - szólt.
 - Fogd be. Pofátlan, bunkó és nagyképű ember vagy. Könyörgöm, hogy tudtam veled lenni. Undorító, szánalmas alak vagy. 
 - Köszönöm a bókokat, igazán kedves, aranyos teremtés vagy. És milyen érzés Eminem, hogy nekem előbb volt meg, mint neked? - Marshall testét elfogta a düh, hirtelen levágta a táskákat a földre, majd felé tartott, amikor próbáltam elé állni.
 - Hagyd! Nem éri meg. Én téged szeretlek és hidd el ez jobban fáj neki. - majd ajkaimat a szájára helyeztem és puszit nyomtam rá. Felkapva a táskáimat a kocsija felé vettük az irányt, majd hosszú út után végre megérkeztünk.
 - Nem új a hely. - mosolyogtam rá.
 - Áll még a Chicago-i kiruccanás, hogy velem jössz? - kérdezte miközben befelé haladtunk a nagy csomagokkal.
 - Mivel nem vagyok szülőhöz kötve és veled élek, így indulhatunk bármikor. - nyomtam egy puszit az arcára.
 - Akkor örülök. - majd kinyitotta az ajtót és bementünk a nagy előtérbe. - Hát akkor Hailie Woodsen üdvözöllek az új rezidenciádon, a Mathers házban...

Vélemény

Sziasztok. Először is azért írok, mert csak szólok, hogy a héten már nem tudok új fejezetet hozni. Ugyanis holnap délután elutazok rokonokhoz és elvileg kedden, de lehet, hogy szerdán jövök haza. Szóval a következő fejezet vagy kedd este vagy szerda este.

Azért jöttem most a látogatóim véleményét szeretném kérni. Azon gondolkoztam a minap, hogy majd bele kéne kezdenem egy új történetbe. Persze a történetet majd csak ennek a befejezése után kezdtem el.
Történet röviden erről szólna (saját magam fogalmaztam elég hülyén meg, de ha megcsinálom az oldalt ezt szépen átgondolom majd)
 - Lenne egy fiatal 17 éves lány, aki külön sem egyedi, hétköznapi. Nem vámpír, nem vérfarkas, hanem a 3. fajból való, ő boszorkány. Az anyja tragikusan meghalt, így távoli rokonokhoz kerül Detroit-ba, akik ugyan sem hétköznapi emberek, hiszen ők a Királyi család. (igen, igen Detroit-ba királyi család lesz XD) Belecsöppen a gazdag, előkelő életbe, iskolába kell járnia, de ott egy barátnője hamar rájön, hogy mi is ő, majd hamar szerelembe esik egy világsztárba, amikor később egy még távolabbi rokon jön látogatóba, aki viszont vámpír. A vámpír fiú utálkozása szerelembe torkollik. Mivel a lány egy különleges családból való, így az ősi vérfarkasoknak szükségük van rá.

A főszereplő szintén Megan Fox lenne és a sztár szintén Eminem, a többi szereplőn viszont még nem gondolkoztam. Na és abban kérném véleményetek, hogy szerintetek belekezdjek-e?
Komiba kérem a véleményeket.
Köszönöm szépen.
L.

12. fejezet - Gyáva/Pizsiparty/Morgan

Sziasztok. Itt az újabb rész. Áááá, nem tudok mást írni, szóval olvasgassatok csak. A következő fejezet az viszont szombat vagy vasárnap este. + egy fővel bővítettem a Persons/Szereplőket.
xoxo
L


                                                ***

Jézusom mit csináljak? Elmenjek? vagy szóljak nekik? Kétségbe voltam esve, ha elmondom apának, hogy mit láttam akkor tuti összeomlik, ha pedig nem akkor tovább folytatódik a románcuk és Skylar jobban fogja csalni apát. Sokáig hezitáltam, míg felszaladtam a szobámba. Leültem az ágyra és Eminem számát tárcsáztam.
 - Szia. - köszönt a telefonba.
 - Áttudnál jönni? Szükségem van rád.
 - Persze indulok. 
 - Rendben, de csörgess meg amikor itt vagy, mert nem tudják itt a házban, hogy mi együtt vagyunk. 
 - Emilie se? Hiszen ő egyszer látott minket. 
 - Nem tudom, soha nem beszél róla és mindig úgy csinál, mintha elfelejtette volna. Mindegy nem is érdekes, fura család vagyunk. - majd letettem a telefont és vártam Marshall érkezését. Percekig csak ültem, amikor végre megcsörrent a telefon. Gyorsan leszaladtam és szépen óvatosan becsempésztem a szobámba.
 - Jó látni. - csókolt meg.
 - Téged is, de most a tanácsodra van szükségem. - ültünk le az ágyra.
 - Női dolgokban nem engem kellett volna hívnod, hanem Cheryl-t. - mondta nevetve.
 - Ez nem női dolog. - kezdtem neki. - Láttam Skylar-t és Michael-t csókolózni. - nyögtem ki egyben.
 - Milyen érdekes, az egész Woodsen családon végig megy? - kezdett el csipkelődni.
 - Ez bunkó és nem vicces. - tettem karba a kezem.
 - Héé, csak vicceltem. - adot egy puszit az arcomra. - És miért fontos ez? 
 - Skylar apám felesége. Michael pedig nem apám, szóval megcsalja. 
 - Akkor mond el neki.
 - Ha elmondom akkor összetör, de ha nem mondom akkor meg hazugságban fog élni. - néztem magam elé, mire ő csak megsimogatott. - Nem tudom mit tegyek. - mentem oda az ablakhoz. Percekig csak bámultam ki az ablakon.
 - Elmondom neki. - mentem kifelé a szobámból, mire csak hallottam, hogy Marshall ordibálja nevem, mire én visszafordultam.
 - Biztos vagy benne? - nézett rám, mire csak bólogattam. - Akkor én megyek is. - majd megcsókolt és szépen lassan kislisszant a szobámból.
 - Apa! - kiabáltam a lakásba mire ő persze sehol se volt.
 - Ne kiabálj már. - szólt, Maggie.
 - Fogd már be. Inkább menj vissza a boszorkány fészkedbe és gyakorolj a varázsigéken. - mutattam a szobája felé.
 - Hailie, Hailie, Hailie. Milyen az új iskola?
 - Jobb, mint téged nézni. - majd fordulóra vettem az irányt és tovább kerestem apát. Gondoltam megnézem a kertbe is és csodák csodájára ott is volt.
 - Apa! - fordult felém.
 - Hailie, Szia. Milyen az új suli?
 - Apa, most nem erről akarok veled beszélni. 
 - Miről van szó? 
 - Semmiről, semmiről. Csak..mindegy, mennem kell. - én hülye nem bírtam elmondani a saját apámnak, hogy a drága felesége megcsalja? Ezzel csak fájdalmat okoznék neki, de így meg hazugságban él. Nem szabad ezzel foglalkoznom, van nekem elég problémám ezen kívül is. Felrohantam a szobámba, majd bezárkóztam. A nap további részében ki se jöttem. Este vacsora nélkül lefürödtem majd lefeküdtem aludni.

Másnap reggel a telefonom ébresztőjére keltem, vagyis inkább még se. A jelzés helyett Eminem hívott.
 - Jó reggelt álomszuszék. - szólt bele jó kedvvel.
 - Neked is. 
 - Elvigyelek suliba? - kérdezte kedvesen.
 - Mi? Dehogy, nem kell. - ijedtem meg hirtelen. - Nincs messze, eltalálok egyedül is. 
 - Hát jól van, akkor majd hívlak. Szia. - ez meleg volt, könnyebbültem meg. Még senki se tudja, hogy ki a barátom és szeretném, ha ez így is lenne.

Beérve a suliba Esmée-be toppantam.
 - Szia, Hailie. - vigyorgott rám.
 - Szia. 
 - Nincs kedved ma este nálam aludni? Te, én és Ele. Megakarunk ismerni, az ő ötlete volt.
 - Persze ott leszek.
 - Remek akkor elmenjünk eléd? 
 - Persze, majd elküldöm sms-be hol lakom. - majd dobtam egy mosolyt és órára siettem. Hamar ment ez nap, utolsó órán után haza felé vettem az irányt. Közben írtam Esmée-nek, hogy hol lakom és 7 körül jöjjenek.

Otthon szóltam apának, majd összepakoltam cuccaim és vártam Esmée-ék érkezését. 4 óra körül járhatott az óra, amikor megszólalt a telefonom, a kijelzőn Eminem arca díszelgett.
 - Szia. 
 - Szia. Ráérsz? 
 - Ráérni ráérek, de csak holnap. Egy sulis barátomnál alszok. 
 - Fiú?
 - Esmée-nek hívják és a legjobb barátnője is Eleanor is ott lesz. Csajos este, megakarnak ismerni. 
 - Értem. Akkor, majd találkozunk. 
 - Várj. - kezdtem el a mondani valóm. - Szeretlek. 
 - Én is..jut eszembe hétvégén Chicago-ba megyek, nem tartasz velem? 
 - Persze örömmel. - hamar lecsaptam a telefont, majd ellenőrizve mindenem magam után egyből szólt a csengő. Nagy nehezen lecipeltem a táskám, majd Esmée-ék felé vettem az irányt.
 - Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
 - Azta mekkora lakásotok van. Hányan éltek itt? - vágta rá, Ele.
 - Személyzet, apám, felesége és a 2 elviselhetett ördögi lányaik.
 - Apukád micsoda, hogy ilyen szép házra futja? 
 - Lemezkiadó cége van. 
 - Nem mondod? Dolgozott már világsztárokkal?
 - Eddig csak Eminem-ről tudok. 
 - Találkoztál már vele? - kérdezte, Esmée. De buta vagyok, miért mondtam ezt? Valahogy ki kell másznom a csávából.
 - Hát, ööö.. nem. - vágtam rá magabiztosan, majd Esmée-ék lakására vettük az irányt.

 - Nagyon tetszik a szobád. - dicsértem meg. - Eminem rajongó vagy? - nyeltem egy nagyot.
 - A legnagyobb. - mosolygott rám, Esmée. Majd leültünk kicsit dumálni.
 - És te milyen zenét hallgatsz? - kérdezte, Ele.
 - Eminem dalait én is szeretem. Bírom, hogy őszintén fejti ki a véleményét, de Bruno Mars-ot is szeretem. - szóltam, amikor hiretelen egy sms-em jött. A képernyőn megint Eminem villogott, "Szeretlek, érezd jól magad. Holnap este indulunk Chicago-ba, majd hívlak délelőtt." - állt az sms-ben, amire elmosolyodtam.
 - Ki volt az? - érdeklődött, Esmée.
 - A barátom. - tettem zsebre a telefonom.
 - Na mesélj róla. Milyen? Jól néz ki? - érdeklődtek.
 - A lehető legjobban. - néztem rá Esmée Eminem-es poszterére.
 - Tanul? Focizik? Sportol? kedves? mond már. 
 - Zenész, vagyis dalokat szokott írni. Gyúrás annak számít? - mosolyogtam. - Amúgy nagyon kedves, voltak hullámvölgyeink, de minden rendbe jött. - persze a nevét inkább nem akartam mondani. - Kimegyek WC-re. - mutogattam kifele.
Ahogy kiértem a folyósora persze nem találtam a fürdőt. Gondoltam benyítok egy szobába, próba szerencse. Szépen halkan próbáltam kinyitni az ajtót, amikor az ágyon nála pár évvel idősebb srác feküdhetett, amikor hirtelen rám nézett.
 - Bocsi, csak a fürdőt keresem. - szóltam hozzá, de hihetetlen zavarban voltam, hiszen ő félmeztelenül jött felém.
 - Morgan vagyok. - nézett rám.
 - Hailie. - néztem lefelé. - A fürdő? 
 - Ott van. - mutatott a szembe lévő ajtóra.
 - Köszi és bocsi, hogy zavartalak. 
 - Sose zavarsz. - mi van? A barátnőm bátyja flörtöl velem? Ezt elfelejteti, az én szívem másé..

11. fejezet - RishaLee

Hát sziasztok, újra. Úgy volt, hogy csak holnap hozom a következő fejezetet, de tegnap végeztem Eminem és Megan Fox életével is, szóval gondoltam ma már hozom is. Ya és új dizájn van, kicsit besötétült minden, de nekem most kivételesen nagyon tetszik. És bővítettem a Persons/Szereplők listát. Dóónak és Loxxának nagyon köszönöm a komikat. <3 Következő fejezet pedig holnap várható.
Jó olvasgatást.
L

                                                    ***

Hirtelen csókjait éreztem ajkamon. Hirtelen észbe kaptam, hogy ugye még mindig részeg és nem önszántából csinálja.

 - Még mindig részeg vagy. - néztem rá. 

 - Nem, nem vagyok. Hazudtam. - nézett, mire én leültem mellé az ágyra. 

 - Hiszen bűzlesz a pia szagtól. 

 - Van egy haverom, aki alkoholistáknak csinál parfümöt, aminek olyan szaga van, mint ha részeg lennél. Állítólag segít a leszokásban és tőle szereztem. - nézett rám kék szemeivel. 

 - Mivel szépen átvágtál. Eljátszottad, hogy részeg vagy. Rugdostál, törtél-zúztál azt hiszem én megyek is. - majd felálltam az ágyról és próbáltam volna kifele haladni amikor visszahúzott magához. Leheletét éreztem, hallottam ahogyan a levegőt veszi, arcunk olyan közel volt egymáshoz. Majd nem foglalkozva semmivel megcsókoltam. Lehúztam a felsőm, majd kikapcsoltam melltartóm és valamerre eldobtam. Majd egymást élveztük egy darabig. 

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki szó szerint beleugrott az ágyba. 

 - Jó reggelt! - nézett rá, Eminem. Én csak bólogattam jelezve, hogy neked is. - Akkor most már szent a béke? - nézett azokkal a leírhatatlanul gyönyörű, csábító szemeivel. 

 - Nem hagysz el többet? - kérdeztem tőle. 

 - Ha te se, akkor nem. - vigyorogtam egyet, majd elmentem megmosakodni és felöltözni. 

 - Ideje haza indulnom. - fájdalmasan búcsút vettem tőle, majd haza felé vettem az irányt. 

Otthon apa és Skylar várt már a nappaliban. 

 - Hol voltál egész éjszaka? - kérdeztek kicsit feszülten.

 - Nyugi, csak Cheryl-nél aludtam. - úgy gondoltam talán jobb nem azt mondani, hogy 'héé apa az egyik ügyfelednél aludtam, akibe fülig szerelmes vagyok.'

 - Jól van. - kezdtek megnyugodni. - New York-ban ugye divattervezőnek tanultál? - fogalmam sincs miért kérdezi apa, de csak bólogattam.
 - Remek. Szeptember 1.-jétől kezdheted itt a 4. évet. - vágta rá, Skylar. Hogy mi van? Itt? Először ellenkezni akartam, de belegondoltam, hogy talán most már nincs miért vissza mennem New York-ba, jobb lesz itt nekem Los Angeles-ben. 

 - Melyik suliba fogok járni? 

 - RishaLee-be. Végzős diák leszel, leteszed a vizsgákat, érettségiket és szabad vagy. 

 - Igen, csak a divattervező 5 éves, szóval 2 év. - mondtam, majd a szobám felé vettem az irányt. Leültem az ágyra és rádöbbentem, hogy 2 hét múlva iskola. Remek. Nem tudom hogyan fogok tudni beilleszkedni, egy dologban voltam biztos, hogy újabb barátságokat szeretnék kötni, így elhatároztam, hogy nem fogom elárulni, hogy kinek vagyok a barátnője. Felhívtam Cheryl-t, majd elújságoltam neki a hírt, ő persze nem abba a suliba fog járni. Remek, senkit se fogok ismerni. Miután beszéltünk pár perc múlva Eminem hívott. 

 - Szia. - örültem meg neki. 

 - Szia. Mi újság? Mi volt otthon? 

 - Semmi különös. Szeptembertől újra suliba fogok járni. 

 - Igen? és hova?

 - A RishaLee-be, divattervező szakot tanultam még New York-ba, szóval itt meg folytatom. Majd tervezek neked fellépő ruhát. - mosolyodtam el. 

 - Azokon nincs mit tervezni. - vágta rá nevetne.

Teltek múltak a napok. Olyan hirtelen szaladt el ez a két hét, mintha pislogtam volna egyet. Eminem-el most jelenleg a legjobb a kapcsolatunk. Szeretem őt és azt hiszem kijelenhetem, hogy ő is szeret. Holnap iskola, Cheryl nélkül és én leszek az új lány. Azt tudom, hogy nem szeretném elmondani, hogy ki is az én szerelmem és azt se szeretném, ha megtudná, hogy titkolom az iskolába. Szeretném, ha nem csak azért bírnának, mert egy híresség barátnője vagyok, hanem magam miatt. Mindegy ezen nem is gondolkozom tovább azt hiszem itt az ideje, hogy egy jót aludjak és holnap induljak az iskolába.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Hamar, de még is álmosan kiugrottam az ágyamból. Lementem reggelizni, majd megmosakodtam és felöltöztem. Végül felhúztam a cipőm felkaptam a táskám és indultam a suliba. Mivel kb. 2 utcára volt innen, így gyalog is simán eltudtam magam hurcolni.

Mikor odaértem a sulihoz nagy levegőt véve befelé vettem az irányt. Nagyából már tudtam mi merre van, mert pár nappal ezelőtt bekellet jönni az órarendért, könyvekért és a többi felesleges dologért. Sietősen kezdtem keresni a szekrényem, amikor véletlen neki mentem egy lánynak, akinek épp kávé volt a kezében és leöntötte magát.
 - Nagyon sajnálom. - kezdtem mentegetőzni.
 - Ez egy Gucci felső volt, te barom. Istenem mekkora hülyék vannak. - vágta rá a szőke hajú lány, majd a sötét hajú barátnőjével sietősen távoztak. Remek, azt hiszen már két ellenségem is van. Megláttam a szekrényem, majd sietősen odaszaladtam, amikor egy lány szólt mögülem.
 - Ne törődj velük. Mindig ilyenek. - szól az ismeretlen, majd oda fordultam hozzá. Barna hajú, sötétebb bőrű fiatal lány volt.
 - Ők a suli nagymenői? - húztam a szám, amire ő csak bólogatott. - Hailie Woodsen vagyok. - nyújtottam a kezem.
 - Eleanor Kadel, de csak Ele. - vágta rá.
 - Milyen szép neved van.- mosolyogtam.
 - Új lány vagy? 
 - A legújabb. New York-ból költöztem ide kb. másfél hónapja. - kezdtünk beszélgetni, amikor egy lány szaladt ide Eleanor-hoz.
 - Ele! - ordította egy vadasabban öltöző lány, majd felénk tartott. - Szia. Ki ez a lány? - mutatott rám.
 - Ő itt Hailie. Hailie Woodsen ő itt Esmée Quade. Esmée ő itt Hailie. - mutatott be minket egymásnak. Szimpatikus lány volt mind a kettő, remélem jó barátságba leszek velük.
 - Nekem mennem kell. Órám lesz, majd még beszélünk. Sziasztok. - köszöntem el tőlük, amikor sietősen órára vettem az irányt. A nap hamar elment, az órákon inkább csak ültem, mint egy bolond, de valahogy ismerkedni se volt kedvem. Utolsó órámról csengetek ki, amikor kifelé próbáltam venni az irányt a suliból. Hirtelen egy rövid szőke hajú lány és egy hosszabb barnás-vöröses hajú lány állt meg előttem.
 - Szia. - köszöntek.
 - Sziasztok. 
 - Ashlea Pacetti vagyok. Ő itt a barátnőm, Cassidy Sabato. - szólt a szőke, amire én csak mosolyogtam egyet.
 - És te? - kérdezte, Cassidy.
 - Hailie. 
 - Új vagy? - kérdezgették mire csak bólogattam. - Remek, akkor felvilágosítanánk pár alapszabállyal. - mosolygott flegmán. - Először is mi ketten vagyunk a suli legjobb csajai. Senki és semmi nem állhat az utunkba, ha épp pasiról van szó. Ne húzz velünk újat, meg megjárod, ja és az összes focista tabu, mert ők mind a miénk. - mosolyogtak elégedett arccal.
 - Van barátom, kösz. - majd arrébb löktem kicsit a szőke hajú lányt és kimentem a suliból. Majd haza felé vettem az irányt.

Épp mikor a nappaliba léptem be észrevettem, hogy valakik nagyon smárolnak a kanapén. Kicsit közeledtem, majd jobban néztem a két ismeretlen alakot, amikor felvilágosodott bennem az, hogy a kanapén Skylar és Michael van..

10. fejezet - Se veled, se nélküled

Sziasztok. Meghoztam az újabb fejezetet. Oldalt a Megan Fox and Eminem new menüpontban legfrissebb infókat hozom róluk. Eminem és Megan Fox life story menüpont pedig még nincs kész. Előre láthatólag holnap éjszaka Eminem életét, utána Megan életét írom le. És utána vagyis 2 nap múlva elvileg jön az újabb fejezet.
Jó olvasgatást.
L

                                                 ***

(Eminem szemszög)
Gyorsan a kórházba vettem az irányt, ahol Cheryl-be botlottam. 
 - Merre van? - néztem körül. 
 - Los Angeles-be. 
 - Hogy hol? - kérdeztem tőle. Balesetet szenvedett akkor, hogy lehet már is Los Angeles-ben? tettem fel magamnak a kérdést.
 - Vagyis úton van. Megvizsgálták és hatalmas nagy szerencséje van. Jól van semmi baja, de az apja elvitte haza.
 - Akkor mi is menjünk. - majd Cheryl-el detroiti lakásomra, majd LA-ba vettük az irányt.

(Hailie szemszög)
Mindenem sajog, mindenem fáj. Hol vagyok? Keltem fel egy terepjáró autó hátsó részén.
 - Apa?
 - Hailie, hogy vagy? 
 - Hova megyünk? Egyáltalán mi történt? Hol vagyok? - fogtam a fejem.
 - Elütött egy autó, de jól vagy. Szerencsés vagy és nemsokára otthon. 
 - Cheryl?
 - Talán épp Eminemmel tart ide fele. - Eminemmel? Mivan? Miért pont vele? kérdeztem magamban, de ez most a legkevésbé sem érdekelt. Mikor hazaértünk a kertben Michael-be ütköztem.
 - Szia. - köszönt.
 - Téged is látni végre? Milyen volt Detroit?
 - Jó. - vágtam rá, majd egy kis mosolyt is hozzá csaltam.  Felszaladtam a szobámba és ledöltem az ágyamra.
Fogalmam sincs mennyit aludhattam, de Eminem hangjára keltem fel.
 - Hailie! Beszélhetnénk?
 - Marshall?
 - Igen.
 - Nem akarok, kérlek menj el. - mondtam neki úgy, hogy még ki se nyitottam az ajtót. Nem noszogatott tovább hamar elment. Csendesen ültem az ágyamon és gondolkoztam a kapcsolatunkon. "Hihetetlenül szeretem, de, ha vele vagyok az van bennem, hogy köztünk nem működne. Ha nincs mellettem akkor meg csak azon aggódom milyen butaságot csinálhat. Hiányzik, minden bajom van nélküle." gondoltam magamban, amikor hirtelen Cher rontott be a szobámba.
 - Azért van az ajtó, hogy kopogjunk.
 - Nem érdekel, öltözz át és megyünk kikapcsolódni.
 - Eminemmel jöttél Detroit-ból?
 - Igen, de öltözz.
 - Mondott valamit?
 - Szerinted mondana nekem valamit? Nem, na öltözz. - majd nagy nehezen rávedtem magam és átöltöztem. Kifelé tartottunk a lakásból amikor Maggie és Emilie szólt nekem.
 - Hai!
 - Segítsek a nevem kiejtésében? Nem Hai, nem Lie. Semmi becézgetés, egyszerűen csak Hailie.
 - Hova mentek? - kérdezte, Emilie.
 - Nem mindegy az?
 - Ugye nem Eminemmel mész randira? - hirtelen mikor meghalottam az Eminem szót, egyből egy könny csepp csordult le végig az arcomon.
 - Nézzenek oda. Hailie sír Eminem miatt. - mondta Maggie, miközben egy gonosz boszorkányos kacajt is hozzá tett.
 - Nekem legalább valaki fontos. - töröltem le a könnyeim. - De ti? Egoista, elkényeztetett libák vagyok, akiket csak saját maguk, a saját külsejük érdekel. Szánalmasak vagytok. - majd kirohantam a lakásból és Cher egyből jött utánam.
 - Elegem van egész családomból. Menjünk bulizni vagy akármi csak kicsit kapcsolódjunk ki. - Cher jól ismerte Los Angeles-t. Én már több hete itt élek, de még is alig tudok valamikor haza jutni, mert eltévedek.
Sok sétálás után bementünk egy Racksass nevű bárba. Leültünk a pulthoz, majd egy kis pohár vodkát rendeltünk.
 - Úristen, menjünk innen. - állt fel, Cher.
 - Miért?
 - Csak menjünk innen.
 - Mond el miért. Addig nem megyek ki. - majd szemével jelezve merre nézzek mutatta, hogy Eminem ül ott a pult másik végén.
 - Jézusom. Csont részeg. - majd oda siettem hozzá, amikor épp még egy kis pohár vodkát próbált lehúzni, amikor kivettem a kezéből.
 - Elég részeg vagy már, ez nem kell.
 - Jé, te is itt vagy? Jó látni. - fogta meg a derekam.
 - Jól van, gyere hazaviszlek.  - próbáltam felemelni.
 - Jól elbulizom, nem akarok haza menni és másnap felkelni és rádöbbenni, hogy elcseszett ember vagyok. - mondta miközben felállt és próbált kifelé haladni. - Egy rakás szar vagyok. - rúgta fel az egyik asztalt. - Hiába néz engem mindenki nap, mint nap. Hiába követnek paparazzók. Nekem ő kell. Elhagytam, elhagyott, nem beszél velem. - majd fogott egy poharat és a falnak vágta. Pohár a szilánkjai pedig minden fele repültek.
 - Na gyere, megyünk haza fele. - majd fogtunk egy taxit és Eminem lakására vettük az irányt. Cheryl-el nagy nehezen bejutottunk a lakásba Eminem kulcsai segítségével és felvittük a szobájába.
 - Köszi a segítséget. - mondtam, Cher-nek, majd ő haza felé vette az irányt, míg vigyáztam Eminem-re.
 - Szeretlek. - mondta, miközben próbáltam átöltöztetni.
 - Részeg vagy.
 - Nem vagyok, ne hazudozz össze-vissza. 
 - Bűzlesz az alkohol szagtól. - vettem le róla a pólót, amikor ő megfogta az állam és megcsókolt..  

9. fejezet - Love the Way You Lie

Sziasztok. Itt az újabb fejezet. Létre hoztam pár új menüpontot, ez oldalt láthatjátok. Eminem és Megan Fox életét lefogom majd írni, illetve friss információkat olvasgathattok róluk. Következő fejezet hétfő éjszaka már fenn is lesz.  Jó olvasgatást mindenkinek.
Üdv: Lainie.

                                           ***

 - Jaj ne, erre felé tart. Cher segíts már, nem akarok vele találkozni. - próbáltam elbújni Cheryl mögött.
 - Mit sírsz már? Nem ide jön, apukádhoz. - mutatott apa felé. Mikor oda ért csak másodperces pillantásokat tett rám. Valamiről nagyon beszéltek, de sajnos mi egyáltalán semmit se hallottunk belőle. Percekig csak álltunk ott, amikor Eminem és apa is felénk közeledett.
 - Lányok! Segítségetek kéne.
 - Még is miben? - kérdezte Cheryl, miközben Eminem velem szembe állt és a csak a szemkontaktusom kereste, de én csak lefelé vagy Cheryl-re néztem.
 - Eminem és Rihanna közös klipjét fogjuk itt leforgatni. Nem tudom minek és miért kell itt lennem, de valamiért muszáj. A főszereplő csaj pár perce ezelőtt lemondta a felkérést és kéne egy lány, aki eljátssza helyette a szerepet. 
 - Engem felejtsetek el. Nem leszek Eminem és Rihanna videoklip sztárja. - vágta rá Cheryl, miközben karba tette a kezét.
 - Akkor már csak te maradtál. - nézett rám, Eminem.
 - Nem fogom az útszéli lotyódat játszani. - ráztam a fejem.
 - Még egy helyszínen se leszünk a klipben. - kacsintott egyet, majd elment és apám is vele.
 - Ezt meg, hogy értette? - fordultam Cheryl felé.
 - Úgy ahogy mondja. A férfiak nem tudnak rejtett üzenetbe beszélni, ők férfiak. - mosolygott Cheryl. Percekig csak álltunk ott miközben vártunk, hogy valaki szóljon, hogy mit kell tennem vagy valami.
 - Sziasztok. - szólt egy idegen hang mögöttünk.Hirtelen megfordultunk, amikor Dominic Monaghan mosolygott vissza ránk.
 - Atya úr Isten, Dominic Monaghan? Cheryl Gaddass vagyok. - nyújtatta a kezét.
 - Veled fogok a klipben játszani? - kérdezte tőle, Dominic.
 - Nem, én leszek benne. - néztem rá. - Hailie Woodsen vagyok. - bemutatkoztunk egymásnak, majd kicsit beszélgettünk is kicsit, amikor egy sminkes szólt.
 - Hailie! - intett maga felé. Jelezve, hogy menjek oda. Megcsinálták a sminkem és a hajam, majd felhúztam egy bakancsot, rövidnadrágot és egy pólót. Hamar leforgattuk azok a jeleneteket amiket egy lakás féleségben kellett csinálnunk. Persze, Eminem operatőr is volt, így hát bosszúságból állandóan hibát kereset bennem.
 - Állj! - szünetet tartott. - Hailie a fejed kicsit jobbra. - nézett rám.
 - Elegem van. - pattantam fel az ágyról.
 - Miért? - kérdezte Cheryl.
 - Állandóan dirigál. - mutattam Eminem felé.
 - Ez az én klipem lesz, szeretném, ha tökéletes lenne. - mondta gúnyosan, közben karba tette a kezét.
 - Elegem van belőled. Dirigálsz, mindig csak a hibát keresed bennem, mi bajod van? Azért, mert történtek dolgok nem kell csak negatív dolgot látnod bennem. Én befejeztem. - mondta neki mindenki előtt, majd indulóra vettem az irányt, amikor Dominic szaladt utánam.
 - Hailie! Várj! 
 - Nem megyek vissza, ne kérd. 
 - Muszáj lesz vissza jönnöd. Te vagy a megfelelő ember a klipbe, kérlek.
 - Állandóan csak hibát találja bennem - mutattam Eminem felé, mire Dominic nagyon aranyosan kezdett rám nézni. - Jól van, menjünk. - beleegyeztem, majd vissza mentünk a stáboz, ahol újra vettük a jeleneteket. Mikor végeztünk beszálltunk a kocsiba, majd egy kis bárba vettük az irányt. Átöltöztem, majd megcsinálták újra a sminkem és a hajam.
 - Na most üljetek ide le, és csókolózzatok. - mondta ki kerek-perec a rendező. Leültünk egy kis helyre, ahol többször is fel kellett vennünk a jelenetet. Miközben mi végeztük a dolgunk Eminem láttam, hogy nagyon néz minket és teljesen látszott rajta a féltékenység és az idegesség. A nap hátra lévő részében leforgattuk a többi jelenetet, majd a szálloda felé vettük az irányt.

 - Annyira fáradt vagyok. - feküdt le Cher az ágyára. - Fürdeni se bírok már, azt hiszem én alszok. Jó éjt.  - majd utcai ruhában elaludt pillanatok alatt. Épp indultam volna fürdeni amikor valaki kopogott. Gyorsan visszahúztam a pólóm, majd ajtót nyitottam, amikor Eminem nézett rám zsebre tett kézzel.
 - Beszélhetnénk? - kérdezte.
 - Csak ne itt. - majd kívülről becsuktam az ajtót. Kimentünk a szállodából, amikor a környéken kezdünk el sétálni.
 - Miről akarsz beszélni? - tettem karba a kezem és közben próbáltam magam melegíteni, mert hihetetlenül fáztam.
 - Tessék. - rakta rám a Detroit-os pulcsiját. - Kezdjük előről. - állt meg előttem mire csak bólintottam egyet. Egyik pillanatról a másikra karjaiban éreztem magam, ahogyan épp megölel. Fejemet a mellkasára döntöttem, miközben már rezgettem a hidegtől.
 - Rezgetsz. Vissza vigyelek? - nézett a szemembe.
 - Nem fog működni.
 - Mi, hogy vissza vigyelek? Nincs messze a szálloda.
 - Kettőnk között. A te világod a rapp, a zene, az utazás. Nem lesz rám időd. És én? Egy átlagos fiatal lány vagyok. - néztem rá, majd kivettem a zsebemből azt a nyakláncot, amit még egykor neki adtam és a kezébe nyomtam, majd a pulcsijával együtt rohanóra vettem az irányt vissza a szállodába.
Épp egy zebrán haladtam át, nem figyelve semmire csak mentem egyenes. Mikor a zebra közepéhez értem, hatalmas nagy fényszóró világított a szemembe és egy kocsi tartott felém, sietősen. Már reagálni nem tudtam, elugrani nem volt időm és éreztem, ahogyan a hatalmas nagy autó teljesen elgázol. Éreztem a kocsi elejét a bőrömön, amikor össze zuhantam és a fejem az aszfalton koppant..

(Eminem szemszög)
 - Kettőnk között. A te világod a rapp, a zene, az utazás. Nem lesz rám időd. És én? Egy átlagos fiatal lány vagyok. - nézett rám gyönyörű barna szemeivel, amikor a zsebében kezdett matatni és a kezembe nyomta azt a nyakláncot, amit én még a tegnapi nap folyamán Los Angeles egyik kórházának kórtermében hagytam, direkt. Ránéztem a nyakláncra és a következő pillanatban már nem állt előttem, láttam ahogyan sietősen elfut, majd befordul egy másik utcába. Haza felé vettem az irányt, majd másnapra tettem el magam.

Kora hajnalban a telefonom csörgetésére ébredtem fel. Ránéztem a kijelzőre, ami hajnali 4 órát mutatott. Ki az az állat aki ilyenkor zavar? gondoltam magamban, majd nagy nehezen a fülemhez emeltem a telefont.
 - Igen?
 - Eminem?
 - Igen. 
 - Cheryl vagyok.
 - Remek, mondjad mit szeretnél. 
 - Hailie. - majd nagy levegőt vett. - Balesetet szenvedett. - ahogyan meghallottam Cheryl szavait kiesett a telefon a kezemből. Baleset? Hailie? Sírni volt kedvem, de erősnek kellett lennem, így megkérdeztem Cheryl-től melyik kórházba vannak, majd sietősen oda vettem az irányt.

8. fejezet - Detroit

És igen itt az újabb fejezet, ma délután fejeztem be és gondoltam egye-fene felteszem. Ez a fejezet rövidre sikerült, de csak mert tegnapelőtt, tegnap és ma is új fejezet hoztam. Kövi fejezet viszont majd csak a hétvégén. Addig jó olvasgatást. L

                                          ***

(Eminem szemszög)
 - Pár napig még benn kell tartanunk. - mondta az orvos, miközben feküdtem az ágyon.
 - Felesleges, jól vagyok. - pattantam ki az ágyból. - Hazamegyek. - mentem a szekrényhez.
 - Nem mehetsz el,nem vagy jól. - vágta rá, Royce.
 - Dehogynem, jól vagyok. Saját döntésre távozok, vállalom a felelősséget és különben sem akarok találkozni Hailie-vel. - mondtam, miközben átöltöztem.
 - És mégis hova mész? - kérdezte Royce.
 - Detroitba. 
 - Detroitba? Ugye csak viccelsz? Minek mennél oda vissza? 
 - Át akarom gondolni az életem. - válaszoltam, majd kocsiba ültem és egymagam Detroit felé vettem az irányt.

(Hailie szemszög)
Korán reggel felkeltem gyorsan összekészülődtem, majd a kórházba vettem az irányt. A taxiban ülve reménykedtem, hogy már ébren van és semmi baja sincs. Mikor beértem felsiettem kórtermébe, amikor betoppantam senki se volt sehol. Hova lettek? Mi történt? tettem fel magamba a kérdéseket, amikor valaki megfogta a vállam.
 - Royce! - lepődtem meg. - Hol van? - mutattam az ágyra.
 - Elment. - hajtotta lefelé a fejét.
 - Hova?
 - Detroitba.
 - Nem, ez csak valami vicc? Mit mondott? Beszélt rólam? - folytak lefele a könnyeim. Royce percekig csak nézett rám, amikor az ágy mellett lévő asztalra mutatott. Oda siettem, majd megpillantottam azt a nyakláncot amit én adtam tegnap neki.
 - Tudja, hogy én adtam neki? - kérdeztem Royce-tól, mire ő csak bólogatott. Nem tudtam mit tegyek, letérdeltem az ágy mellé, majd csak sírtam és sírtam. Órákon át keresztül csak ott pityeregtem, amikor Cheryl jött be az ajtón.
 - Hailie! Gyere, haza viszlek. - fogta meg a kezem.
 - Nem. - rántottam el. - Végleg elhagyott, nekem végem. - raktam a fejem az ágyra.
 - Fejezd már be. Egy pasi miatt sírsz? Nekik kéne utánunk sírniuk.
 - Ezt nem érted, én szeretem. - raktam zsebre a nyakláncot.
 - Én is sok pasit szerettem már, de ha ennyire bolond akkor gratulálok. - majd Cheryl kirángatott a taxihoz és hozzánk vettük az irányt. Mikor megérkeztünk apámmal és feleségével találkoztunk épp.
 - Hailie! - szóltak.
 - Igen? - mentem feléjük.
 - Sírtál? - kérdezte apa.
 - Mindegy. - vágtam rá.
 - Csomagolj. Indulunk Detroitba. - szemeim hatalmasra kerekedtek.
 - Hogy hova? Detroit? Nem, én nem megyek.
 - Dehogynem. - vágta rá Cheryl, majd kicsit félre hívtam.
 - Bolond vagy? Eminem is ott van.
 - Nagyváros úgyse találkozol vele. Már pedig menni fogsz, Hailie Woodsen.
 - Lányok! - szólt, Skylar.
 - Hailie megy pakolni. - vágta rá Cher.
 - Jó megyek, de csak, ha Cheryl is jöhet. - mosolyogtam, majd apámék beleegyeztek és Cheryl haza ment összecsomagolni és én is elindultam a szobámba. Nm tudom jó ötlete, hogy ugyan azon városba megyek, ahol most ő is ott van, de reménykedjünk, hogy nem fogok vele találkozni. Már mindannyian készen voltunk és LAX reptér felé vettük az irányt, nagy "szerencsénkre" a testvéreim is jönnek velünk.

2 óra alatt kb. meg is érkeztünk a reptérre. Onnan egyenesen a Rose hotelbe vettük az irányt. Mivel már későre járt, így gyorsan megvacsoráztunk és elmentünk aludni. Szerencsémre én és Cheryl egy szobában aludtunk.

Másnap reggel apa kopogtatására ébredtünk.
 - Lányok! Készüljetek. Késésben vagyunk. - dörömbölt az ajtón, majd el is ment.
 - Hova megyünk? - kérdezte Cher.
 - Nem tudom. - majd gyorsan felöltöztünk rendbe szedtük magunkat és lementünk a halba, ahol már csak ránk vártak. Beszálltunk 2 terepjáróba és Detroit gettó negyedébe vettük az irányt. Őszintén szólva kicsit félelmetes volt, benéztél egy kis elhagyatott utcába azt láttad, hogy valakire épp fegyvert fognak vagy épp agyon drogozzák magukat. Hirtelen lefékeztünk, amikor a sofőr szólt, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, egy elhagyatott helyen voltunk valahol Detroit szélén. Rengetek operator, rendező, sminkes volt ott. Cheryl-el hamar rádöbbentünk, hogy itt valakinek a videoklipjét forgatják le.
 - Kinek a videoklipjét forgatják? - kérdezte Cheryl apámtól.
 - Mindjárt itt lesz a sztár is, majd meglátjátok. - kacsintott egyet, majd kicsit arrébb állt. Percekig csak vártunk, amikor a távolba észrevettük, hogy Eminem jön felénk vagyis apához. Nem kellett sok idő ő is észlelt, hogy mi állunk itt...

7. fejezet - Szükségem van rád

És igen itt az újabb fejezet. A rész második fele Eminem szemszögéből írtam. Kövi fejezet valószínű pár nap múlva.
Jó olvasgatást.
L.
                                            ***

Csak sírtam miközben tolták be a liftbe, közbe láttam, hogy Royce beszélget épp az egyik ápolóval. Csak néztem, ahogyan becsukódik a lift ajtaja. Olyan érzésem volt, mintha örökre elhagyna.
 - Hailie! - szólt Royce. - Gyertek menjünk, a 12-es kórterembe viszik. - elindultunk mi is egy másik lifttel. Miközben mentünk felfelé csak jobban és jobban fokozódott bennem az-az érzés, mintha örökre elhagyna. Mikor megérkeztünk a szobába épp Marshall infúzióját rakták be és többi fogalmam sincs mire jó műszert szerelte pár ápoló, miközben az orvos szólított minket.
 - Először is egy kérdést tennék fel. Milyen rokonaik maguk a betegnek? Valami nagyon közeli rokonát esetleg elérhetnénk?- kérdezte, miközben az iratait fogdosta.
 - Én vagyok a legközelebbi, nem vagyok teljes mértékben rokona, de kiskora óta ismerem. Apját nem ismeri ő se, édesanyja elhagyta és testvérei is. További rokonok meghaltak. - mondta Royce.
 - Én a barátnője vagyok, ő pedig az én barátnőm. - mutattam Cheryl-re.
 - Rendben. Először is kérdezném, hogy tudták, hogy drogot fogyasztott pár perccel a baleset előtt?
 - Pár perccel? A baleset előtt velem volt, mikor elment akkor drogozhatta be magát a kocsiban.
 - Maga a barátnője, nem is tudta, hogy drogozik? 
 - Kb. 1 hete ismerem és hivatalosan még nem vagyok a barátnője, épp összevesztünk a hibámból és az én hibámból drogozta be magát. - emeltem fel a hangom, miközben újra könnyeim folytak kifele. Az orvos nem szólt percekig semmit csak az iratait olvasgatta, mikor végre belekezdett.
 - És mi van most vele? Milyen sérülései vannak? - kérdeztem.
 - A fejét beütötte, így kómába került. Más baja nem történt.- hajtotta lefelé fejét.
 - És mikor ébred fel? - vágta rá, Cheryl.
 - Nem tudni. Percek, napok, hónapok akár még évek is lehetnek. - mikor meghallottam ezt a mondatot szívem összeszorult, azt hittem mindjárt összeesek. Könnyeim újból és újból liter számra folytak kifele, odarohantam az ágyhoz, majd megfogtam a kezét.
 - Kérlek! Nem hagyhatsz itt, hiába ismerlek 1 hete vagy több ideje, úgy érzem, mintha már 1000 éve ismernélek. Soha nem éreztem ilyet, nem hagyhatsz itt. - emeltem fel a hangom, miközben Royce megfogott a derekamnál keresztül, felemelt és kivitt a teremből.
 - Engedj el! - üvöltöttem. - Mellette akarok lenni. - veregettem a hátát, miközben sírtam.
 - Így nem mehetsz be hozzá, nem szeretne így látni ezt te is tudod. Nyugodj meg itt kinn és egész végig mellette lehetsz. - nézett a szemembe, de én nem is válaszolva szép csöndbe leültem egy székre. Percekig csak ültem, amikor elindultam az ajtó felé.
 - Még nem vagy nyugodt. - állt meg előttem, Royce.
 - Honnan tudod te azt? - raktam karba a kezem.
 - Feszült vagy.
 - Nem vagyok. - kezdtem el veregetni a mellkasát. - Engedj be!
 - Sétálj egyet. - mutatott a lift felé. Kimentem sétálni egyet, sétálgattam csak a friss levegőn és könnyeimet folytottam vissza. Szemeim kisírtak voltak, úgy néztem ki, mint egy hulla. Nem csodálom, hogy mindenki furán nézett rám. Nem messze a kórháztól megpillantottam egy ékszer üzletet gondoltam bemegyek, hátha találok valamit amit neki adhatnék. Sokáig csak keresgéltem, amikor végre ráakadtam a megfelelő nyakláncra. Egy hosszabb ezüst nyaklánc volt, aminek a végén egy körben egy háromszög volt, nem tudom miért, de ahogyan megláttam kettőnk kapcsolata jutott az eszembe. Megvettem, majd sietősen visszamentem boldogan és higadtan a kórházba.
 - Ááá, már is szebb vagy. - mondta Royce.
 - Most már beengedsz? Vettem neki valamit, mikor felébred szeretném, ha ezt látná meg. 
 - Menj csak. - mosolygott, majd sietősen bementem. Elővettem a táskámból, majd a nyakába raktam. Percekig csak néztem rá, majd nem bírtam tovább nézni a látványt, hogy ott fekszik, majd kimentem.
 - Cheryl? - kérdeztem Royce-tól.
 - Hazament. - remek, a legjobb barátnőm is itt hagyott, de hiszen neki is van saját élete. Este felé járhatott már az idő, amikor kezdtem már elbóbiskolni a széken.
 - Menj haza aludni. - szólt Royce. - Én itt leszek, mikor felébred. - mosolygott egyet, majd elköszöntem tőle és haza felé vettem az irányt.

(Eminem szemszög)
Fáj a fejem, hol vagyok? Kinyitottam a szemem és a plafon köszönt vissza. Pislogtam párat mire végre tisztán láttam, rápillantottam az ablakra, amin kívül korom sötét volt. Éjszaka van, remek. Előre néztem amikor megpillantottam Royce-t, fotelben ült, kezében egy újság, feje jobbra fordítva és folyik nyála, remek látvány volt. Épp egy ápolónő jött befelé.
 - Mr. Marshall, jól van? - kérdezte kedvesen.
 - Mi történt? - vágtam rá.
 - Fenn van? - üvöltötte Royce. - Marshall, végre. Úgy aggódtam érted. - fogta meg a kezem.
 - Jól vagyok. 
 - Szólok az ügyeletes orvosnak. - mondta a nővérke, miközben kifelé vette az irányt.
 - Mi ez a nyakamba? - néztem a nyakamba csüngő nyakláncra.
 - Hailie adta.
 - Hailie? Még is szeret? Kösz, nem kell. - majd megfogtam a nyakláncot és a mellettem lévő kis asztalkára dobtam.
 - Tudsz róla, hogy öngyilkos akartál lenni? Bedrogoztad magad? Leszoktál róla vagy nem? A baleseted, amit saját magadnak okoztál tegnap délelőtt történt, ugye erre még emlékszel? Hailie amit nyomban megtudta a hírt idesietett és igen itt sírt, itt kinn sírt zokogott, remegett. Tudta, hogy nem akarod látni vagy érezte, de ő még is szeretett volna, mert szeret téged. Még hisztirohamot is kapott, miattad. - osztott ki, Royce. Igaza van, sőt teljes mértékben egyetértek vele, de én nem tudom lenyelni azt, hogy lefeküdt Michael-el.

6. fejezet - Baleset

Meghoztam az újabb fejezetet. Nagyon sajnálom, mert vasárnap estére ígértem, de a nyaralásunk meghosszabbodott egy nappal és csak ma vagyis hétfő késő délután érkeztünk haza. Kövi fejezet szerintem szerda éjszaka fog felkerülni, addig jó olvasgatást. 
xo: L

                                                      ***

Nem szólt semmit sem, csak fogta a kezem, majd egy pillanat alatt elengedte és leült elém a földre. Percekig csak nézett maga elé, nem szólt semmit és én persze meg se szólaltam. Hirtelen felállt.
 - Mennem kell. - majd még egy puszit se adva elviharzott a kocsijával. Csak néztem ahogyan kocsija kiér az utca végéig és befordul az következő utcába. Könnyeim csordultak végig az arcomon, elakartam bújni a világ elől. Milyen ember vagyok? Összejövök egy fiúval erre rajta kapom a féltestvéremmel, majd én is megcsalom? Fogalmam sincs mit miért tettem, talán dühből, de hihetetlenül megbántam. Felpattantam a padról, majd haza rohantam olyan gyorsan futottam haza amennyire csak tudtam. Beértem a kapun, amikor épp Michael-be botlottam.
 - Szia. - köszönt nekem, de én csak lefelé hajtottam a fejem. - Sírtál? - emelte fel a fejem, de én csak elrántottam.
 - Nem, csak valami belement a szemembe. - dörzsöltem meg szemeim.
 - Persze. - bólogatott, de hangján hallani lehetett, hogy nem hiszi el amit épp mondtam neki. Belenéztem gyönyörű szép barna szemeibe, de újra és újra Eminem képe jelent meg előttem. Nem szólva hozzá semmit felrohantam a szobámba. Épp a bejárathoz érkeztem amikor hallottam, hogy valaki vagy valakik épp a szobámba vannak. Benyitottam amikor Maggie és Emilie mosolygott velem szembe.
 - Mit kerestek a szobámba? - léptem oda eléjük.
 - Semmi közöd hozzá. - mondta Maggie, miközben tovább kutatott a fiókjaimba.
 - Hé, ez itt magán terület. - toltam be a fiókot. - Mit kerestek? 
 - Valami bizonyítékot. - vágta rá, Emilie.
 - Milyen bizonyítékot?
 - Igaz, hogy Eminem-el jársz? - kérdezték, miközben nekem hatalmasra nyíltak szemeim.
 - Nem, csak egyszer beszéltünk és reméljük többször nem is fogunk. Szóval most már kimehettek. - majd elhíve mesémet kiviharoztak nagyképűen a szobámból. Becsaptam utánuk az ajtót, majd leültem az ágyamra és csak néztem magam elé. Hirtelen megcsörrent a telefonom, a kijelző Cheryl arcát mutatta.
 - Igen? 
 - Szia. Hallottad a hírt? - kérdezte, miközben gyorsan kapkodta a levegőt a telefonba.
 - Milyen hírt? - dőltem az ágyra.
 - Eminem... - vett egy nagy levegőt, majd folytatta. - balesetet szenvedett. 
 - Mi van? - pattantam fel az ágyról, miközben táskám kerestem. -Gyere ide hozzánk most és keressük meg melyik kórházba van. - csaptam le a telefont, majd rohantam kifele, amikor épp kinyitottam az ajtót megint a testvéreimbe botlottam.
 - Hallgatóztatok? Mindegy ne is válaszoljatok. - zártam be az ajtóm, mert féltem, hogy megint befognak menni a szobámba, majd siettem lefele és vártam Cheryl-t a kapuba. Percekig csak vártam amikor Michael megjelent mellettem.
 - Eminem-re vársz? - érdeklődött.
 - Nem, Cheryl-re. - vágtam rá, míg percekig csak kínos csönd volt.
 - Figyelj, Hailie.. - kezdte el.
 - Nem, te figyelj. Nem tudom miért feküdtem le veled, bolond voltam sőt még mindig az vagyok, de nekem más ember jelenti a boldogságot, aki most jelenleg kórházba van és én nem vagyok mellette, mert elárultam neki egy olyan dolgot amit nem szabadott volna és lehet, hogy miattam van ott a kórházban. Sajnálom. - majd megpillantottam a távolba Cheryl-t és odarohantam hozzá.
 - Na végre, Szia. - köszöntem neki.
 - Van ötleted, hogyan találjuk meg melyik kórházban van? Mert itt LA-ben 1000 meg 1000 van. Nincs időnk végig járni az egészet. - gondolkoztunk, amikor a táskám legmélyebb részén megcsörrent a telefonom.
 - Igen? - vettem fel.
 - Hailie? - szólt az ismeretlen hang.
 - Royce vagyok, Eminem barátja. Ide tudnál jönni a Christina kórházba?
 - Rohanok. - majd lecsaptam a telefont és Cheryl-el fogtunk egy taxit, majd a hozzá vettük az irányt. Kocsiban ülve, remegés jött rám. Mi van, ha nem akar látni? Mi van, ha életveszélyes állapotban van? Nem kellett volna egyedül hagynom, minden az én hibám. Miközben saját magam hibáztattam megérkeztünk a kórházhoz. Berohantam, amikor egy csomó biztonsági őr jött felém, szerintem örült rajongónak néztek.
 - Velem van, hagyjátok. - intett felém, Royce.
 - Köszi szépen, de jön a barátnőm is. - mutattam hátra fele, amikor már Cheryl is mögöttem állt. - Merre van? Egyáltalán hogy van? És mi történt? - tettem fel idegeskedve a kérdéseket.
 - Ott van, de most műtik. - mutatott az ajtó felé
 - Műtik? - ültem le a mellettem lévő székre egy könnyel csordulva le az arcomon.
 - Állítólag egy lánnyal volt egy parkban és utána szenvedett balesetet itt nem messze egy kereszteződésbe, de Marshall hibája volt. A másik kocsis szerint megállt a közepén hirtelen, de ő nem tudott lefékezni és belerohant.
 - Én voltam az a lány. - néztem magam elé. - Öngyilkos akart lenni? Az én hibám. - tört ki belőlem a sírás, miközben Cheryl simogattam meg a hátam, amire én hirtelen felpattantam és a velünk szembe lévő falhoz mentem, majd háttal neki dőltem és lecsúsztam és ott ülve csak sírtam és sírtam. Órákig csak várakoztunk, amikor végre kinyílt az ajtó és egy orvos kijött. Hirtelen mindhárman felpattantunk és hozzá siettünk.
 - Doktor úr, minden rendben? - kérdezte, Royce.
 - Bemehetünk hozzá? - mutattam az ajtó felé.
 - Először is ide nem mehetnek be, mert ez a műtő. Mindjárt átvisszük a kórtermébe és ott minden elmondok. - majd sarkon fordult és elment. Leültünk a székekhez, amikor megint csak kinyílt az ajtó, hirtelen oda rohantunk, amikor kicsit arrébb tessékeltek minket. Hirtelen kb. 5 ápoló jött kifele háttal, mert az ágyon fekvő Eminem-et próbálták kihozni és végre saját kórtermébe vinni. Mikor megláttam ott feküdve, csukott szemmel rezzenéstelenűl fekszik könnyeim liter számra csordultak kifelé..