17. fejezet - Temetés ÷ utód

Sziasztok! Meghoztam az újabb fejezetet. Nem fogok bezárni, de mivel csütörtöktől suli így maximum csak hétvégenként tudok hozva, vagy akkor, ha beteg leszek vagy valami oknál fogva másnap nem megyek suliba. Szóval következő fejezet majd csak péntek vagy szombat este, mivel holnap a másik sztorimhoz írom a részt.
xoxo
Lainie

                              ***

Mikor megérkeztem a temetőhöz hatalmas sóhajt vettem és kiszálltam a kocsiból. Épp hallattam volna a kisebb tömeggel befele, amikor a távolban anyám és Dre-t pillantottam meg. Sietősen oda rohantam hozzájuk.
 - Anya! - öleltem meg. - Dre. - mosolyogtam. - Mit kerestek itt? 
 - Úgy gondoltam, hogy mivel én mondtam Cheryl anyukájának, hogy a férje meghalt, így helyesnek láttam, ha részvétemet nyújtom személyesen is. - nem tudtam mit mondani. Végül is örültem, hogy ott volt, hiszen akire számítanom kellett volna az sehol se volt akkor pillanat. Nem beszélgettünk tovább, szépen lassan besétáltunk a temetőbe és a helyszínre vettük az irányt.
 - És Marshall? - kérdezte út közben, Dre, mire megvontam a vállam, akkor épp anyám lépett elém és a vállaim fogta meg.
 - Összevesztetek? 
 - Talán. - próbáltam befelé menni, amire csak újra megállt előttem.
 - Mi történt? - nézett rám aggódóan.
 - Kértem, hogy jöjjön el velem, hiszen szerettem volna, ha valaki segít átvészelni ezt az időszakot, mert nekem se fényes dolog rossz kedvűnek és bezárkózottnak látnom a legjobb barátnőm és a barátom, ismeri Cheryl-t, legalább a sajnálatát nyújthatta volna, de mindegy. - majd levettem anya kezeit a vállamról és elmentem a helyszínre. A sírnál rengeteg ember állt, de én a felét nem ismertem. Cheryl édesanyját láttam a tömegben, de magát Cheryl-t sehol sem. Mögülem hatalmas hangszórókból lassú, siratós zene szólt. Ahogyan meghallottam fogalmam sincs mi vagy milyen érzés kapott el, egyből könnyeim hullattam.
 - Hailie! - szólt egy női hang mögülem. Letöröltem könnyeim, majd megfordultam.
 - Cheryl! - öleltem meg jó szorosan. - Sajnálom. - néztem lefele.
 - Én is, de amit még jobban sajnálom, hogy olyan gonosz voltam veled. Nem érdemled meg.
 - Semmi baj. - öleltem meg újra.
 - És Eminem? - kérdezősködött.
 - Majd jön, csak...mindegy. Mindjárt kezdődik a ceremónia, menjünk. - mutattam a sírhely felé.
 - Figyelmüket kérném. - szólt a fekete ruhás férfi, majd mire mindenki elhallgatott. - Köszönöm, akkor megkezdeném a rövid beszédem. - mindenki nyugisan hallgatta mit mond. Cheryl apja egész életét mondta el, míg én egész végig Cheryl kezét fogtam és közben a vállamon zokogott.
 - Szólhatnék pár szót? - szólt egy ismeretlen a tömegközül, mire elő lépett. Fogalmam sincs ki volt ő, szerintem valami közeli rokon. - Csak pár szót szeretnék mondani. - mire mindenki mélyen hallgatta bő beszédét addig hirtelen hideg szellő csapta meg a bal kezem, ahol egy férfi állt meg. Ránéztem az arca, ahol egyből tudtam, hogy Eminem az.
 - Miért jöttél? - kérdeztem tőle.
 - Miattad, miatta és mert szeretlek. - mutatott rám és Cheryl-re.
 - Aranyos vagy. - fogtam meg a kezét.

Hamar szaladt az idő. Már január van és a hónap végén szalagavató lesz, vagyis pontosítva holnap. Épp Cheryl-nél voltam, amolyan csajos délutánt csaptunk.
 - Még mindig jól meg vagytok Marshall-al? 
 - Persze, hála Isten anyám a város másik felében lakik Dre-vel, így nem zaklat minket. Amúgy holnap jössz a szalagavatómra? - mosolyogtam rá, mire hatalmas hasi fájdalom kapott el. - Ááááááááááááá. - ugrott oda mellém, Cheryl.
 - Jól vagy? - kérdezte.
 - Nem.
 - Nem női gondok lesznek? - kérdezte, miközben még jobban csak fájt a hasam.
 - Nem, most késik már 2 hete. - néztem rá ijedten.
 - Elszaladok a gyógyszertárba. - majd felkapta a táskáját és sietősen távozott. Hamar meg is érkezett a terhességi tesztel együtt. Gyorsan kikaptam a kezéből, majd bezárkóztam a fürdőszobába. Gyorsan megcsináltam, majd megnéztem. A teszt 2 vonalat jelzett, az-az terhes vagyok. Kinyitottam az ajtót majd a falnak dőltem.
 - Na! - sürgetett, Cher, majd felmutattam neki a tesztet és ő látta, hogy két csíkot jelzett. - Jézusom Hailie, te terhes vagy!
 - Halkabban. - próbáltam halkítani.
 - Egyáltalán Eminem az apuka? - ült le az ágyára.
 - Nem, nem ő, hanem az ufók. Ne kérdezz már hülyeséget, mással nem voltam már mióta. Michael volt az utolsó Marshall-on kívül. 
 - Jaj, de aranyos. Remélem kisfiú lesz, mert akkor majd tudja tovább vinni az apja karrierjét. - örömködött.
 - Te leszel a keresztanya az már biztos, de ne tervezzünk ennyire előre. Egyenlőre még ő se tudja, hogy jön az utód. - néztem le. - Elmegyek haza. Még kicsit fáj a hasam, lepihenek otthon. - majd felkaptam a táskám és haza felé vettem az irányt. Marshall házában senki se volt. Olyan üres volt, mint valami elhagyatott jó állapotú hely. Felballagtam a szobába, majd kicsit ledőltem az ágyra.