16. fejezet - Dr Dre, én nem megyek oda

Sziasztok! Ahogy ígértem kedd este új fejezet és itt vagyok az újabb résszel. Jó olvasgatást.
Lainie

                                   ***

- Bolond vagy? Nekem párom van. - löktem el magamtól, majd felkaptam a táskám és haza felé vettem az irányt inkább. Még szerencse, hogy hamar tudtam reagálni a csókjára és egyáltalán nem ért hozzám. Út közben azon gondolkoztam, hogy anyám pasija milyen lehet. Magas, alacsony, vékony, kövér?

Mikor beértem a lakásba épp Eminem jött lefele a lépcsőn.
 - Te már itthon? - nyomott egy puszit a számra.
 - Elmaradtak az óráim. - próbáltam kicsit füllenteni. - Anyám?
 - Azt hiszem estére főz.
 - Nagyon beakar vágódni. - mosolyogtam, majd felszaladtam a szobánkba és lepakoltam a cuccom. Kicsit ledőltem az ágyra, majd azon gondolkoztam mi lehet Cheryl-el. Nem tétováztam tovább, gyorsan a számát tárcsáztam.
 - Igen? - szólt bele.
 - Szia, Hailie vagyok. - vágtam rá. - Mi újság veled?
 - Szerinted? - azt hiszem buta kérdést tettem fel neki az előbb. Nem beszélgettünk sokat, Cher hangján hallani lehetett a "nemvágyomtársaságra" mondatot, így nem akartam húzni az idejét. Gyorsan elköszöntem tőle, majd a végén megemlítettem, hogy szerdán találkozunk a temetésen.

Épp Marshall toppant be a szobába.
 - Mit vegyek fel? - nézett rám.
 - Mit kéne felvenni? A szokásost, nem fogom anyám pasija miatt kicicomázni magam. - keltem fel az ágyról, majd a szekrényemhez vettem az irányt. Kivettem pár ruhát, amit estére fogok felhúzni, majd szépen megcsináltam a hajam, jó mondjuk csak megfésülködtem és egy alap sminket dobtam magamra.
 - Így jó leszek? - fordultam meg, Marshall előtt.
 - Csodálatos. - húzott oda magához, majd leterített az ágyra és épp a pólóm akart levetni, mire én vissza húztam.
 - Vendégünk lesz ám. - néztem rá.
 - Kit érdekelt? - csókolt meg.
 - Engem. - majd legurult rólam. - Na menjünk. - raktam a combjára a kezem, majd nagy nehezen lemásztunk a földszintre kézen fogva. Épp a konyhába tartottunk, ahol anyám jegyese már jelent volt és épp egymást csókolgatták.
Kicsit cikisen éreztük magukat, mire csak köhögtem egyet.
 - Sajnálom. - szólt anya, mire a fiúja ránk nézett, Eminem egyből a nevét szólította.
 - Dr Dre? Jézusom. Ti egy pár vagytok? - rohant oda hozzám. - Együtt dolgoztunk jó pár számon, neki köszönhetem a sikerem. - nézett rám és anyámra.
 - Akkor ti ismeritek egymást? - kérdezte anya, mire csak bólogattak.
 - Marshall, beszélhetnék veled? - próbáltam volna négyszemközt beszélni vele.
 - Persze. - vágta rá, majd kicsit eltávolodtunk tőlük.
 - Ez téged kicsit sem zavar, hogy anyám és Dr Dre?
 - Miért zavarna? Ha boldogok, akkor legyenek azok. Közénk se állnak szóval mi se álljunk közéjük. - majd egy puszit nyomott a homlokomra és ott hagyott egyedül. Nem tudom miért, de furának éreztem, hogy anyám épp pont Marshall egyik barátjával és egyben munkatársával randizik vagyis, hogy pontosítsak már össze is házasodnak. Az este aránylag jól telt, hangulatosan, de számomra kicsit kínosan. A vacsoránál anya és Dre be is jelentették, hogy 1 hónap múlva össze is házasodnak és már holnap be is költöznek Los Angeles-i lakásukra. Örültem, hogy anyám közel lesz hozzám, de valahogy még is inkább szerettem volna távol maradni tőle és Dre-től.

Másnap reggel álmosan keltem. Ma iskola lenne, de én egy szomorú temetésre megyek. Mikor felkeltem a nappaliba épp Eminem bámult maga elé a kanapén. Oda siettem hozzá, majd megpusziltam az arcán.
 - Min gondolkozol? - ültem le mellé.
 - Nem megyek. - vágta rá.
 - Hova?
 - A temetésre.
 - Mi? Nem, muszáj jönnöd. Egyedül nem bírom ki, hogy lássam ott Cheryl sírni. Különben is a legjobb barátnőm.
 - Akkor sem, sajnálom. - majd felállt és oda ment az ablakhoz, ahol bámulta a tájat.
 - A legjobb barátnőm, ennyivel tartozunk neki. - emeltem fel a hangom. - Ha kicsit is szeretnél legalább értem megtennéd. Mindegy, én elmentem készülődni. A temetésen megtalálsz. - majd felsiettem és megmosakodtam, felöltöztem. Lefelé tartottam a lépcsőn, a nappaliban Eminem épp a fotelben ült és a kezében rengeteg papír. Gondolom dalt írt épp.
 - Hihetetlen, hogy neked fontosabb a karriered, mint a saját barátnőd. - majd kirohantam a lakásból és becsaptam az ajtót. Beindítottam a fekete terepjárót és a temetésre vettem az irányt. Vezetés közben sírni kezdtem. Nem értem, miért nem tud eljönni? Vajon ennyire számítanak neki az érzéseim?