6. fejezet - Baleset

Meghoztam az újabb fejezetet. Nagyon sajnálom, mert vasárnap estére ígértem, de a nyaralásunk meghosszabbodott egy nappal és csak ma vagyis hétfő késő délután érkeztünk haza. Kövi fejezet szerintem szerda éjszaka fog felkerülni, addig jó olvasgatást. 
xo: L

                                                      ***

Nem szólt semmit sem, csak fogta a kezem, majd egy pillanat alatt elengedte és leült elém a földre. Percekig csak nézett maga elé, nem szólt semmit és én persze meg se szólaltam. Hirtelen felállt.
 - Mennem kell. - majd még egy puszit se adva elviharzott a kocsijával. Csak néztem ahogyan kocsija kiér az utca végéig és befordul az következő utcába. Könnyeim csordultak végig az arcomon, elakartam bújni a világ elől. Milyen ember vagyok? Összejövök egy fiúval erre rajta kapom a féltestvéremmel, majd én is megcsalom? Fogalmam sincs mit miért tettem, talán dühből, de hihetetlenül megbántam. Felpattantam a padról, majd haza rohantam olyan gyorsan futottam haza amennyire csak tudtam. Beértem a kapun, amikor épp Michael-be botlottam.
 - Szia. - köszönt nekem, de én csak lefelé hajtottam a fejem. - Sírtál? - emelte fel a fejem, de én csak elrántottam.
 - Nem, csak valami belement a szemembe. - dörzsöltem meg szemeim.
 - Persze. - bólogatott, de hangján hallani lehetett, hogy nem hiszi el amit épp mondtam neki. Belenéztem gyönyörű szép barna szemeibe, de újra és újra Eminem képe jelent meg előttem. Nem szólva hozzá semmit felrohantam a szobámba. Épp a bejárathoz érkeztem amikor hallottam, hogy valaki vagy valakik épp a szobámba vannak. Benyitottam amikor Maggie és Emilie mosolygott velem szembe.
 - Mit kerestek a szobámba? - léptem oda eléjük.
 - Semmi közöd hozzá. - mondta Maggie, miközben tovább kutatott a fiókjaimba.
 - Hé, ez itt magán terület. - toltam be a fiókot. - Mit kerestek? 
 - Valami bizonyítékot. - vágta rá, Emilie.
 - Milyen bizonyítékot?
 - Igaz, hogy Eminem-el jársz? - kérdezték, miközben nekem hatalmasra nyíltak szemeim.
 - Nem, csak egyszer beszéltünk és reméljük többször nem is fogunk. Szóval most már kimehettek. - majd elhíve mesémet kiviharoztak nagyképűen a szobámból. Becsaptam utánuk az ajtót, majd leültem az ágyamra és csak néztem magam elé. Hirtelen megcsörrent a telefonom, a kijelző Cheryl arcát mutatta.
 - Igen? 
 - Szia. Hallottad a hírt? - kérdezte, miközben gyorsan kapkodta a levegőt a telefonba.
 - Milyen hírt? - dőltem az ágyra.
 - Eminem... - vett egy nagy levegőt, majd folytatta. - balesetet szenvedett. 
 - Mi van? - pattantam fel az ágyról, miközben táskám kerestem. -Gyere ide hozzánk most és keressük meg melyik kórházba van. - csaptam le a telefont, majd rohantam kifele, amikor épp kinyitottam az ajtót megint a testvéreimbe botlottam.
 - Hallgatóztatok? Mindegy ne is válaszoljatok. - zártam be az ajtóm, mert féltem, hogy megint befognak menni a szobámba, majd siettem lefele és vártam Cheryl-t a kapuba. Percekig csak vártam amikor Michael megjelent mellettem.
 - Eminem-re vársz? - érdeklődött.
 - Nem, Cheryl-re. - vágtam rá, míg percekig csak kínos csönd volt.
 - Figyelj, Hailie.. - kezdte el.
 - Nem, te figyelj. Nem tudom miért feküdtem le veled, bolond voltam sőt még mindig az vagyok, de nekem más ember jelenti a boldogságot, aki most jelenleg kórházba van és én nem vagyok mellette, mert elárultam neki egy olyan dolgot amit nem szabadott volna és lehet, hogy miattam van ott a kórházban. Sajnálom. - majd megpillantottam a távolba Cheryl-t és odarohantam hozzá.
 - Na végre, Szia. - köszöntem neki.
 - Van ötleted, hogyan találjuk meg melyik kórházban van? Mert itt LA-ben 1000 meg 1000 van. Nincs időnk végig járni az egészet. - gondolkoztunk, amikor a táskám legmélyebb részén megcsörrent a telefonom.
 - Igen? - vettem fel.
 - Hailie? - szólt az ismeretlen hang.
 - Royce vagyok, Eminem barátja. Ide tudnál jönni a Christina kórházba?
 - Rohanok. - majd lecsaptam a telefont és Cheryl-el fogtunk egy taxit, majd a hozzá vettük az irányt. Kocsiban ülve, remegés jött rám. Mi van, ha nem akar látni? Mi van, ha életveszélyes állapotban van? Nem kellett volna egyedül hagynom, minden az én hibám. Miközben saját magam hibáztattam megérkeztünk a kórházhoz. Berohantam, amikor egy csomó biztonsági őr jött felém, szerintem örült rajongónak néztek.
 - Velem van, hagyjátok. - intett felém, Royce.
 - Köszi szépen, de jön a barátnőm is. - mutattam hátra fele, amikor már Cheryl is mögöttem állt. - Merre van? Egyáltalán hogy van? És mi történt? - tettem fel idegeskedve a kérdéseket.
 - Ott van, de most műtik. - mutatott az ajtó felé
 - Műtik? - ültem le a mellettem lévő székre egy könnyel csordulva le az arcomon.
 - Állítólag egy lánnyal volt egy parkban és utána szenvedett balesetet itt nem messze egy kereszteződésbe, de Marshall hibája volt. A másik kocsis szerint megállt a közepén hirtelen, de ő nem tudott lefékezni és belerohant.
 - Én voltam az a lány. - néztem magam elé. - Öngyilkos akart lenni? Az én hibám. - tört ki belőlem a sírás, miközben Cheryl simogattam meg a hátam, amire én hirtelen felpattantam és a velünk szembe lévő falhoz mentem, majd háttal neki dőltem és lecsúsztam és ott ülve csak sírtam és sírtam. Órákig csak várakoztunk, amikor végre kinyílt az ajtó és egy orvos kijött. Hirtelen mindhárman felpattantunk és hozzá siettünk.
 - Doktor úr, minden rendben? - kérdezte, Royce.
 - Bemehetünk hozzá? - mutattam az ajtó felé.
 - Először is ide nem mehetnek be, mert ez a műtő. Mindjárt átvisszük a kórtermébe és ott minden elmondok. - majd sarkon fordult és elment. Leültünk a székekhez, amikor megint csak kinyílt az ajtó, hirtelen oda rohantunk, amikor kicsit arrébb tessékeltek minket. Hirtelen kb. 5 ápoló jött kifele háttal, mert az ágyon fekvő Eminem-et próbálták kihozni és végre saját kórtermébe vinni. Mikor megláttam ott feküdve, csukott szemmel rezzenéstelenűl fekszik könnyeim liter számra csordultak kifelé..