15. fejezet - Ő már halott, kiss me.

És igen itt az újabb fejezet. Jó olvasgatást. Következő fejezet minimum kb. kedd este. 

L

                                                 ***

Hirtelen a szívembe hatalmas nagy fájdalom hasított bele, nem tudtam mit mondjak, mit tegyek. 

 - Hailie! Hailie! - szólt hangosan anyám, miközben a vállam veregette. 

 - Hol van? Oda kell mennem. 

 - Srumek kórházban vannak. - válaszolt, Cher. Nem törödtem semmivel, gyorsan vissza szálltam a kocsiba, majd sietettem a sofőrt, hogy siessünk a kórházba, miközben anyám és Cheryl is beszállt. Nem is gondoltam volna, de hamar megérkezünk a helyszínre. Meg se várva a többieket siettem befelé. Hirtelen egy kórterem előtt Royce-t pillantottam meg. 

 - Hol van? 

 - Ki? - nézett rám értetlenül, mintha semmi se történt volna. 

 - Marshall, ki más? Lezuhant a gép nem? 

 - De, de ő nem ült rajta. - próbált meg elmenni, miközben én elé álltam.

 - Mi? Várj, ezt nem értem. 

 - Majd ő elmagyarázza. - mutatott a háta mögé, ahol Eminem jelent meg. Nem is foglalkozva semmivel, oda siettem hozzá és szorosan megöleltem. 

 - A frászt hoztad rám. - néztem rá. 

 - Ha most rajta ülnék a gépen, már nem itt beszélgetnénk. 

 - De nem ültél rajta. 

 - De Cheryl apja igen. 

 - Hol van? Egyáltalán épségben van? - szólalt meg Cher mögöttem aggódóan. 

 - Nagyon sajnálom, de meghalt. - Cheryl, ahogy meghallotta ezt a mondatot egyből sírni kezdett, míg már annyira sírt, hogy ez már átment remegésben. Leültettem egy székbe és szorosan magamhoz öleltem.
 - Minden rendben lesz. - próbáltam nyugtatgatni.
 - Hailie ne beszélj butaságot, semmi se lesz a régi. Az apám halott. - emelte fel a hangját. - Kérlek hagyj magamra. - törölte le a könnyeit és csak maga elé bámult. Nem akartam vele veszekedni, így oda mentem Marshall, anyám és Royce-hoz.
 - Mit csináljunk vele? - kérdeztem tőlük, miközben Cheryl felé mutattam.
 - A telefonján keresztül már hívtam az édesanyját és mondtam neki mi történt. Ide jön és elviszi haza. - mire csak bólogattam. - Hailie beszélhetnénk négyszemközt? 
 - Nincs Marshall előtt titkom szóval nyugodtan mond itt. - mire anya Royce-ra nézett. - Royce is hallhatja, nem zavar.
 - Csak mondani akartam, hogy miért jöttem ide.
 - És pedig?
 - Összeházasodunk a párommal. - akart megölelni.
 - Akit én nem ismerek. - húztam a szám.
 - 2 nap múlva jön ide, egyik este bemutathatom neked vagy akár nektek. - mutatott Marshall-ra.
 - Oké, rendben. 

Másnap reggel a telefonom sms hangjára kaptam fel a fejem, mire Eminem is fel kelt.
 - Ki az? - mondta álmosan.
 - Cheryl anyja. Szerdán lesz a temetés, vagyis 2 nap múlva. - mondtam szomorkásan. - Hova mész ma? 
 - Itthon alszom. - rakta vissza a fejét az ágyra.
 - Nekem viszont suliba kell mennem. - majd gyorsan felöltöztem és elviharoztam Marshall lakásáról, majd a suliba vettem az irányt.

 - Téged is látni? - jött oda hozzám Esmée.
 - Bocsi, hogy pénteken nem jöttem, de apám kirakott otthonról. - mentünk befele, miközben már Eleanor is csatlakozott hozzánk.
 - És most hol laksz? 
 - A barátomnál. - mosolyogtam egyet, majd siettem órára.
 - Akit ideje lenne bemutatni. - vágta rá, Ele.

Hamar ment a nap. Órák után Esmée és Eleanor társaságában kint ültünk a foci pálya szélén, amikor egy nagy fekete terepjáró autó állt meg a suli kapuja előtt. A kocsi hihetetlen ismerős volt. Valaki lehúzta az anyós ülésnél az ablakot, majd felém ordibált.
 - Hailie! Nem jössz? - hamar észbe kaptam, hogy az ismerős autóba ülő férfi Eminem az. Gyorsan odasiettem remélve, hogy Esmée és Ele nem veszik észre. Beszálltam a kocsi hátsó részére, majd haza felé vettük az irányt.
 - Nem kell értem jönni, nem vagyok kislány akit apuci haza furikázik. 
 - Sajnálom, csak több időt akarok veled tölteni.
 - Az egész életünk előttünk van. 

Másnap reggel szép lassan és halkan összekészülődtem, hogy Eminem véletlenül se ébredjen fel. Siettem az iskolába, remélve, hogy a lányok tényleg semmit se láttak tegnap.
 - Esmée! - mentem oda a szekrényéhez ahol pont állt.
 - Mi van? - válaszolt flegmán.
 - Mi történt? - értetlenkedtem.
 - Ne csinálj úgy mintha minden rendben lenne. - csapta be a szekrényét.
 - Még is mit mondtam volna? Sziasztok én vagyok Eminem barátnője? Azért nem árultam el, mert szerettem volna igazi barátokat szerezni, ha úgy állítok be, hogy én egy világsztár barátnője vagyok mindenki csak azért barátkozott volna velem, mert ismerem. Nem pedig azért, mert tényleg a társaságomra vágynak. Nem érdek barátokat akarok szerezni, hanem igazi barátokat. - nem válaszolt csak elrohant. Az órákra be se mentem inkább kiültem a tegnapi helyhez ahol voltunk
 - Szia. - köszönt mögülem Morgan.
 - Szia. - köszöntem szomorúan.
 - Mi történt? - ült le mellém.
 - Tényleg hallani akarod? - mire csak bólogatott. - Tudod mondtam, hogy van barátom.
 - Igen, emlékszem. 
 - Nem egy egyszerű ember.
 - Miért? - kérdezősködött.
 - Eminem a pasim. - nyögtem ki.
 - Az- az Eminem? A rapper? 
 - Igen, az és a barátnőim pedig rajongói és persze besértődtek amiért nem szóltam róla nekik. - néztem mélyen a szemébe, mire éreztem, hogy a feje közeledik az enyémhez és épp próbál megcsókolni...