14. fejezet - Azt hiszem kimondom: Szerencsétlen ember vagyok

Sziasztok. Tudom, tudom nem most ígértem a fejezetet, de változott a terv. Holnap délelőtt megyek BB-re és éjszaka jövök is haza és utána vásárnap lehet, hogy újra kimegyek, de csak fürdeni, de lehet estére már hulla leszek, így gondoltam hozom most a fejezetet. Következő fejezet hétfő vagy kedd este.
xoxo
Lainie

                                                 ***

 - És melyik lesz az én szobám? - kérdeztem tőle miközben felfelé tartottunk a lépcsőn.
 - Hát, ha szeretnéd együtt is lehetünk, de ha akarod külön is lehetünk, mint akik már több, mint 60 éve együtt vannak. - állt meg előttem.
 - Az első verzió valahogy jobban izgatja a fantáziám. - nyomtam egy puszit a szájára, majd a szobájához vettük az irányt.
 - Ma már nem is mész suliba? - kérdezte miközben leült az ágyra.
 - Minek? Már vége a tanításnak és per pillanat jobban örülök annak, hogy tudok hol aludni éjszaka. - ültem le mellé. - Chicago-ba mikor indulunk?
 - Holnap hajnali 5-kor. - húzta a száját.
 - Minek olyan korán? A koncert este lesz csak, nem?
 - De, de amire oda érünk és gondoltam kicsit körülnézhetnénk a városba is. - mosolygott egyet. Gyorsan szaladt az idő, a délután kirámoltuk a bőröndjeim és bepakoltunk a szekrényekbe. Már este volt amikor végre leültünk vacsorázni, majd elmentünk fürdeni és korán le is feküdtünk, hiszen holnap hajnalban indulás Chicago-ba.

Hajnali 4 és Marshall telefonja csörög.
 - Kapcsold már le. - raktam a fejemre a párnát.
 - Készülődj, indulnunk kell, majd alszol a kocsiban. - pattant ki az ágyból.
 - Kocsival megyünk? - kaptam fel a fejem. Hamar kiszálltam az ágyból, majd a fürdőhöz vettem az irányt. Kómásan megmosakodtam, majd felöltöztem. Gyorsan kisminkeltem magam, majd pontosan 5 órára kész is lettem.
 - Indulhatunk! - szóltam Marshall-nak az előtérből.
 - Milyen szexi vagy. - mért végig a szemével.
 - Inkább induljunk. - mentem az ajtó felé, majd a kocsijához, ahol 2 igen csak nagydarab férfi várt minket.
 - Szia, Ryan vagyok, de csak szólíts Royce-nak. - mutatkozott be az egyik, míg a másik meg sem szólalt csak beült a vezető üléshez.
 - Hailie. - mosolyogtam rá, majd beültünk mi is az autóba. Az út jól telt, a nagy terepjáró autóban mi ketten a hátsó részen ültünk, míg a sofőr és Royce elől. Délután 1 óra körül járhatott az idő, amikor egy fáradtság kapott el, így Marshall karjaiban elaludtam.

Este 7 óra volt, amikor végre megérkeztünk a koncert helyszínére. Remek idő pontban érkeztünk, hiszen 8-kor kezdődik is a nagyszabású koncert, amin Bruno Mars és Skylar Grey is részt vett. Fél 9 körül én a színfalak mögül néztem az előadást, amikor hirtelen a táskámban a telefonom csörrent meg. A kijelzőn az "Anya" felirat állt.
 - Igen? - szóltam bele.
 - Szia Hailie. Örülök, hogy hallom a hangod. 
 - Én is anya, de miért hívtál? 
 - Hailie holnap érkezem Los Angeles-be, most per pillanat a Chicagó-i reptéren vagyok.
 - Várj? Hol? Chicago? Én is itt vagyok, tudod mit ne is mozdulj oda megyek. - majd lecsaptam a telefont. A kétségbeesés fogott el, anyám itt van? Mit mondok neki, hogyan kerültem ide? Azt hiszem ki kell neki tálalnom. Valahogy Eminem-nek próbáltam jelezni, hogy elmegyek. Ugráltam, mint a hülye gyerek össze-vissza, valószínű aki látott kicsit bolondnak nézett. Meguntam a lehetetlen próbálkozást, így küldtem egy sms-t a telefonjára, hogy a koncert után jöjjön a reptérre.

Fogtam egy taxit, majd a repülőtér felé vettem az irányt. Fél óra utazás után végre meg is érkeztünk. Az előtérben anyám keresgéltem, amikor megláttam a hátát a nagy a tömegben, majd oda siettem.
 - Anya! - öleltük meg egymást szorosan. - Miért jöttél az Államokba?
 - Hosszú történet, inkább menjünk innen.
 - Várj, valakit meg kell várnunk, addig csak nyugodtan beszélgessünk.
 - Egyáltalán neked nem LA-ba kéne lenned apáddal?
 - De, de már nem vele élek.
 - Mi? Mióta? - ültünk le egy padra.
 - Tegnap óta. Láttam nem régen, hogy a kertész fiú, Michael rámászik Skyla-re és nem szóltam apának. Persze apa Michael-t kirúgta,de Skylar úgy állította be az egész sztorit mintha teles mértékben erőszakoskodtak volna vele, amikor hagyta magát és apa megtudta, hogy én tudtam róla, így az akarta, hogy menjek el.
 - És hol laksz most? Hol vannak a cuccaid? És miért itt vagy?
 - A barátomnál, az ő Los Angeles-i lakásán és vele jöttem ide.
 - Nézz már oda az ott Eminem, végre látok egy világsztárt. - mutatott felé, majd én csak egy erőltetett mosolyt nyomtam az arcomra. - Felénk jön. - nézett rám értetlenül.
 - Minden rendben? A koncert után egyből idesiettem. - nézett rám. - Jó napot, gondolom maga Hailie édesanyja. - fogtak egymással kezet, mire anyám arcán csak a meglepődöttséget lehetett látni.
 - Akkor te vagy az a srác akiről az előbb beszéltünk?
 - Meglehet.
 - És ti most együtt jártok? - érdeklődött anyám.
 - Azt hiszem kimondhatom hivatalosan is, hogy igen. - vágtam rá, mire csak egy puszit nyomtam az arcára. - Nem bánnád, ha anyám pár napra velünk lakna, amíg megtudom miért jött ide?
 - Persze, nyugodtan. Mindjárt indulunk vissza LA-ba és lakásba nyugodtan ellakhat, amíg szükséges. - vágta rá kedvesen. Végre haza felé vettük az irányt, de újabb 14 óra utazás állt előttünk.

Hajnali órákba lehetett, amikor Chicago és Los Angeles közti kisvárosban megálltunk. A pici városban, a repteret kerestük, mivel Eminem-nek sürgősen San Francisco-ba kellett repülnie, így ő oda, míg mi tovább mentünk autóval az angyalok városába.

Végre délután 2 fele megérkeztünk Marshall házához, amikor Cheryl a kapuban várt. Az arcán csalódás, sajnálat és mindjárt sírás látszott.
 - Cher, mi történt? - siettem oda hozzá.
 - Apám és Eminem..
 - Eminem? Mi történt? - kezdtem idegeskedni.
 - Egy gépen utaztak..
 - Mond már Cheryl! - emeltem fel a hangom.
 - Lezuhant a gépük..