13. fejezet - Az idő múlik

Sziasztok. Itt az újabb fejezet. Hazaértem a nyaralásból, amit nem neveznék nyaralásnak inkább családi összejövetelnek, de mindegy. Következő rész nem tudom mikor lesz, valószínű a jövő héten csak, mert holnap éjszaka az új blogomhoz írom meg az első fejezet és utána pedig irány Balaton a barátnőimmel, szóval max. vasárnap este tudom hozni.
Addig is jó olvasgatást.
xoxo
Lainie

                                                 ***

Nem tudtam mire vélni ezt a kis flörtöt, gyorsan elintéztem a dolgom a WC-n majd vissza siettem a lányokhoz.
 - Tudod mi az érdekes? - kérdezte, Esmée.
 - Na mit fedeztetek fel? 
 - Azt, hogy Eminem dalaiban szinte az összesben beszél egy Hailie nevű lányról, akit így meg úgy szeret. Hailie nem gyakori név, milyen vicces lenne, ha rólad beszélne. - mondta a végét nevetve. Amint meghallottam ezt a mondatot a szívem gyorsabban és gyorsabban kezdett verni, hirtelen azt hittem, hogy rájöttek, hogy kinek a kije vagyok valójában.
 - Számtalan Hailie nevű lány van még. - vágtam rá. Ők már nem is gondolkozva ezen végre alvásra vettük rá fejünket, hiszen holnap iskola.

Másnap reggel gyorsan összekészülődtünk és összepakoltunk, majd haza vettem az irányt, hogy cuccom gyorsan ledobjam. Miután végeztem a suli felé vettem az irányt. A suli kapujában, Esmée bátyjába, Morgan-be ütköztem.
 - Szia. - köszönt fülig érő mosollyal.
 - Szia. Nem is tudtam, hogy te is ide jársz. 
 - Már évek óta. Ez az utolsó évem itt. 
 - Ez... - kezdtem a mondatom, amikor Emée félbe szakított.
 - Te ismered a bátyám? - kérdezte furcsán. - Jézusom. - majd megfogta a kezem és errébb rángatott tőle. - Bolond vagy? Ne hogy kavarj vele, ő a bátyám. A suliba minden lány álma és hatalmas nagy nőcsábász. Egyszer valakit befog a szerkentyűje annak nincs futás.
 - Azért aranyos srác, de nekem van barátom. 
 - Akit szívesen bemutathatnál már. 
 - Majd talán. - mosolyogtam. Mivel egy osztályba járunk, így sietősen osztályfőnöki órára indultunk. Leültünk a helyünkre, majd az osztályfőnök nő megkezdte mondogatni valóját.
 - Lányok! Nem szeretném hosszúra húzni a szót, csak annyi bejelenteni valóm lenne, hogy ez az utolsó évetek itt, ugyanis a divattervezői szak 4 éves lett és valami okoknál fogva most fogtok leérettségizni és levizsgázni és igen most áprilisba lesz a ballagásotok. - fejezte be, de mi egyáltalán nem tudtuk, hogy sírjuk vagy nevessünk örömünkben. Órák után haza felé vettem az irányt, amikor hirtelen Morgan jelent meg előttem.
 - Szia, megint. - köszöntem.
 - Szia.
 - Elengednél? Sietek haza. - Esmée szavai után próbáltam menekülni előle.
 - Nem jössz el velem bulizni az egyik nap?
 - Figyelj, hagyjuk egymást jó? Esmée beszélt rólad és a trükkjeidről és köszönöm szépen a meghívást, de barátom van. - majd arrébb tessékelve, meg se várva mondanivalóját, hazasiettem. Otthon beérve épp a bejárati ajtón arra lettem figyelmes, hogy apám és Michael nagyon ordibálnak egymással, mire Michael hangosan felém ordibál.
 - És ő is tudott rólunk. - mutatott felém.
 - Mi van? Miről tudtam én? És van nevem. - közeledtem feléjük.
 - Hailie! Igaz ez, hogy te tudtál róla, hogy Michael ráhajtott a feleségemre?
 - Igen láttam őket egyszer, de ... 
 - Ne is folytasd! Pakolj össze kérlek és menj vissza édesanyádhoz New York-ba.
 - Most kezdtem itt az iskolát. Hogyan menjek vissza? Barátokat szereztem, minden ide köt már. Kidobod a saját lányod, a véred, a saját húsod egy nőért?
 - Ne érzelgősködj. - vágott a szavamba, Michael.
 - Fogd be a szádat. Csak, hogy tudd, Apa!, lefeküdtem még anno Michael-el és tudod ki a mostani barátom? 
 - Ki? - kérdezte fennhangon.
 - Ismerős neked az a név, hogy Marshall Bruce Mathers III? Csak nehogy véletlen ott kössek ki. - majd felrohantam a szobámba Maggie és Emilie-t fellökve, majd előhúztam hatalmas nagy bőröndjeim, majd pakolni kezdtem, miközben Marshall számát tárcsáztam.
 - Szia. - mondtam neki szipogva.
 - Baj van? Ne is mond inkább, oda sietek. - majd sietősen lecsapta a telefont, míg én pakolni kezdtem dolgaim amikor hirtelen valaki berontott a szobámba.
 - Mi a baj? - ölelt meg, Marshall. - Mi történt? Miért pakolsz? Csak ne mond, hogy itt hagysz. - megnyugtatva elmondtam neki mi történt.
 - És most kidobott, nincs hová mennem. 
 - Költözz hozzám. 
 - Nem lehet, neked sok dolgod van és ..
 - Miért nem? Legalább többet látlak és napközbe én dolgozom, míg te suliba jársz. Házvezetőnő van, szakács van. Mi itt a probléma? - nagy nehezen rávett. Megkönnyebbültem, hogy éjszaka lesz fedél a fejem felett és nem kint fogok aludni a padon. Hamar össze pakoltuk a maradék cuccok, majd a kocsija felé vettük az irányt. Lefelé mentünk a lépcsőn amikor apám, felesége és a lányaik megjelentek előttünk.
 - Szóval igaz. Kidobja a lányát egy olyan dologért, amihez semmi köze? Gratulálni tudok, ja és csak, hogy tudja a megállapodásunknak annyi. - mondta Marshall apámhoz fordulva.
 - Nem kell ezt csinálni. Ő őt választja helyettem. - mutattam apámra és Skylar-re. - Csak, hogy tudd amikor én láttam Skylar is engedte, hogy Michael rámásszon nem kellett vele erőszakoskodni, de mindegy higgyél csak az új családodnak, de engem már többet nem látsz. - vettem kifelé az irányt, amikor hirtelen megfordultam. - És csak, hogy tudd, Matthew, mert nekem többé nem vagy 'apa'. Áprilisban lesz a ballagásom és köszönöm nem kívánom, hogy megjelenjetek rajta. Felesleges. Marshall-nak vannak testőrei szívesen kidobnak majd titeket. - majd becsapva az ajtót távoztam az egykori otthonomból. Épp a teraszról tartottuk lefele, amikor Michael-be toppantunk éppen.
 - Azért hiányozni fogsz Hailie! - szólt.
 - Fogd be. Pofátlan, bunkó és nagyképű ember vagy. Könyörgöm, hogy tudtam veled lenni. Undorító, szánalmas alak vagy. 
 - Köszönöm a bókokat, igazán kedves, aranyos teremtés vagy. És milyen érzés Eminem, hogy nekem előbb volt meg, mint neked? - Marshall testét elfogta a düh, hirtelen levágta a táskákat a földre, majd felé tartott, amikor próbáltam elé állni.
 - Hagyd! Nem éri meg. Én téged szeretlek és hidd el ez jobban fáj neki. - majd ajkaimat a szájára helyeztem és puszit nyomtam rá. Felkapva a táskáimat a kocsija felé vettük az irányt, majd hosszú út után végre megérkeztünk.
 - Nem új a hely. - mosolyogtam rá.
 - Áll még a Chicago-i kiruccanás, hogy velem jössz? - kérdezte miközben befelé haladtunk a nagy csomagokkal.
 - Mivel nem vagyok szülőhöz kötve és veled élek, így indulhatunk bármikor. - nyomtam egy puszit az arcára.
 - Akkor örülök. - majd kinyitotta az ajtót és bementünk a nagy előtérbe. - Hát akkor Hailie Woodsen üdvözöllek az új rezidenciádon, a Mathers házban...